Fülszöveg
A versbe ér a kéz, a láb most kissé kajla benne, aztán az ember néz alább, s mintha az alja lenne
kissé túl zaccos, dús bodor között szörcsög a metrum, megindult, dacos, búskomor, akár a napra tett rum.
A vers elázik, tántorog, szuvas szemfoga perceg, gurguláz, mint a kántorok, nem fogja jól a tercet.
Virradatra a versbe vér szökken, kátyú a száj, tempózz utána, mert beér a repedt sarkú aszály.
A szerző ötödik, Ének című versgyűjteménye az utóbbi kilenc év lírai termésének legjavát tartalmazza, miközben rálátást biztosít az eddigi életmű meghatározó irányaira is.
A kötet elején egy korábbi verseskönyv, A stigma krátere szövegfragmentumaiból újrakomponált költemény áll, amely az így felidézett versek hangsúlyainak áthelyezésével az új kötet szemléletmódjára is utal; majd három szonettkoszorú következik: a Parti Nagy Lajos, József Attila, valamint Ady Endre egy-egy szonettjére írt variációk izgalmas, a választott költő nyelvi világát, szellemiségét megidéző játékra adnak...
Tovább
Fülszöveg
A versbe ér a kéz, a láb most kissé kajla benne, aztán az ember néz alább, s mintha az alja lenne
kissé túl zaccos, dús bodor között szörcsög a metrum, megindult, dacos, búskomor, akár a napra tett rum.
A vers elázik, tántorog, szuvas szemfoga perceg, gurguláz, mint a kántorok, nem fogja jól a tercet.
Virradatra a versbe vér szökken, kátyú a száj, tempózz utána, mert beér a repedt sarkú aszály.
A szerző ötödik, Ének című versgyűjteménye az utóbbi kilenc év lírai termésének legjavát tartalmazza, miközben rálátást biztosít az eddigi életmű meghatározó irányaira is.
A kötet elején egy korábbi verseskönyv, A stigma krátere szövegfragmentumaiból újrakomponált költemény áll, amely az így felidézett versek hangsúlyainak áthelyezésével az új kötet szemléletmódjára is utal; majd három szonettkoszorú következik: a Parti Nagy Lajos, József Attila, valamint Ady Endre egy-egy szonettjére írt variációk izgalmas, a választott költő nyelvi világát, szellemiségét megidéző játékra adnak alkalmat. A kötet második felében erotikus tartalmú szerenádok, végezetül pedig az emberi lét és identitás kérdéseit újszerűen feszegető verskompozíciók olvashatók.
A három ciklus - háromféle költői beszédmód; változatok, melyekben a világ sokszínűsége tükröződik. A versek játékos gondolatisága, gazdag és hajlékony nyelvezete, kifinomult, szórakoztató nyelvi humora kivételessé teszi Hizsnyai Zoltán költészetét.
Vissza