Endrédy Vendel fogságának hiteles története

Előszó

Endrédy Vendel zirci apát, a nagybátyám volt. Sok személyes élményem közül nehéz választani, és az emlékezet koptatja is azokat, de álljanak itt a saját szavai, ezek fejezik ki legjobban életének meghatározó célját:
"Csodálatosan szép a világ, és csodálatosan szép a matematika, mert az Isten adta, de a legcsodálatosabb az emberi lélek, ha az Isten él benne."
Egész életéből árad a megértő, megbocsátó és segítő emberszeretet. Az Ő magatartása azonosul Mindszenty József hercegprímás életével, aki magához hivatott engem Bécsben való tartózkodása alatt, a halálát megelőzően, és arra kért, hogy menjek el Endrédy Vendelhez; az Ő leghűségesebb barátjához Pannonhalmára, és mondjam el, hogy miért kellett elhagynia a szenvedő magyar népet. Mondjam el, hogy nemcsak azért, mert az amerikai követségen nem szívesen látták, hanem azért, mert VI. Pál pápa ezt kívánta tőle. Engedelmeskednie kellett. Miután ezt közöltem a nagybátyámmal Pannonhalmán, ahová a kádári kommunista rendszer internálta, ezt válaszolta:
"Hála a jó Istennek, hogy így történt, mert nagy csalódás volt számomra, hogy Mindszenty elhagyta a magyar népet. Addig azt gondoltam, hogy Ő gyémántjellem. Amióta elhagyta Magyarországot csak vasjellemnek tartottam. Most pedig meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak gyémántjellem, hanem szent ember."
Ilyen szent emberekre, különösen papokra van szüksége a mai magyar népnek ahhoz, hogy megújuljon. Be kell látnunk, hogy a magyar nép hűtlen lett Szent István örökségéhez. Ezért kérjük a Szűzanyát, hogy vezesse vissza a Kárpát-medence népeit az Istenhez, kérjük a magyar szentek és szentéletű magyarok állandó közbenjárását. Vissza