Én és te

Fülszöveg

Martin Buber (Bécs, 1878 - Jeruzsálem, 1965) író, fordító és filozófus, német és héber nyelven író zsidó gondolkodó, a felvilágosodással kezdődött és a II. világháborúval véget ért német-zsidó szellemi szimbiózis utolsó nagy alakja. Hatalmas irodalmi munkássága három részre oszlik: feldolgozta a hászidizmus - a kelet-európai zsidóság misztikus-vallásos folklórja - legendáit, műveiben megelevenednek a caddikok, a bölcs "igaz emberek" és a csodatévő rabbik és a falusi zsidó közösségek élete. A húszas évektől szinte élete végéig készült Biblia-fordítása. A Biblia értelmezésével kapcsolatos filozófiai esszéiben a zsidó vallás keretein messze túl taglalja a kereszténység, valamint a keleti vallások által felvetett vallásfilozófiai problémákat is. Filozófiai munkássága is abból a gondolatból táplálkozoik, hogy az embernek a világ dolgaival találkozván nyitottnak kell lennie minden "másik"-ra, minden "Te"-re, nem lehet merev szokások és rituálék közé zárkóznia. A huszadik század gondolkodás számára új utakat nyitó perszonálfilozófiájának alapműve, az Én és Te című esszé 1923-ban jelent meg. Ekkor találta meg gondolkodásának kristályosodási pontját, a dialóguselvet. Politikai tevékenysége részben a Herzl elindította cionista mozgalomhoz kapcsolódik, a háború elől maga is Palesztinába menekül, e mozgalom "szellemi ellenzékéhez" tartozik, mely a zsidó-arab megbékélést szorgalmazza, talán Gandhi hatására is, akivel a húszas évektől intenzív levelezést folytatott. Buber munkássága nemcsak zsidó és keresztény teológusokra volt hatással, gondolataiból természettudósok, pszichológusok, és művészek egyaránt merítettek. Vissza