Etta és Otto és Russell és James

Fülszöveg

„Két óra tizenkettőkor a vonat megállt. Két óra tizenhárom perc: kinyílt a harmadik vagon ajtaja, és Ottó lelépett a vaslépcsőkön. Egy, kettő, három. A haja fehér volt, mint a por. Csak egy sötétzöld zsák volt nála. A földre ejtette, amikor odalépett Ettához. Ottó, mondta Etta, a hajad, Ottó mindkét kezével megragadta Etta karjait, a könyöke fölött, és tartotta erősen, és szájon csókolta, és csak csókolta, és úgy csókolta, hogy egyikük sem kapott levegőt, de nem is akart."
„Ottó!
kezdődött a levél, kék tintával,
Elmentem. Még nem láttam a nagy vizet, úgyhogy oda megyek. A kocsit itt hagytam, ne aggódj! Nekem gyalog is jó. Megpróbálom nem elfelejteni, hogy vissza is kell jönnöm.
(Örökre) a tiéd: Etta."
És a 83 éves Etta elindul. 3200 kilométert tesz meg gyalog, hogy lássa az óceánt. Útja során a nyomába szegődik James, a prérifarkas, aki érti az emberi beszédet és énekelni is szeret.
Férje, Ottó közben türelmesen vár otthon. Etta recepteket és emlékeket hagyott neki hátra.... Tovább

Fülszöveg

„Két óra tizenkettőkor a vonat megállt. Két óra tizenhárom perc: kinyílt a harmadik vagon ajtaja, és Ottó lelépett a vaslépcsőkön. Egy, kettő, három. A haja fehér volt, mint a por. Csak egy sötétzöld zsák volt nála. A földre ejtette, amikor odalépett Ettához. Ottó, mondta Etta, a hajad, Ottó mindkét kezével megragadta Etta karjait, a könyöke fölött, és tartotta erősen, és szájon csókolta, és csak csókolta, és úgy csókolta, hogy egyikük sem kapott levegőt, de nem is akart."
„Ottó!
kezdődött a levél, kék tintával,
Elmentem. Még nem láttam a nagy vizet, úgyhogy oda megyek. A kocsit itt hagytam, ne aggódj! Nekem gyalog is jó. Megpróbálom nem elfelejteni, hogy vissza is kell jönnöm.
(Örökre) a tiéd: Etta."
És a 83 éves Etta elindul. 3200 kilométert tesz meg gyalog, hogy lássa az óceánt. Útja során a nyomába szegődik James, a prérifarkas, aki érti az emberi beszédet és énekelni is szeret.
Férje, Ottó közben türelmesen vár otthon. Etta recepteket és emlékeket hagyott neki hátra. Szomszédjuk. Russell szintén vár és emlékezik, de másra és másképp. Még mindig ugyanúgy szereti Ettát, mint amikor először meglátta, több mint ötven évvel ezelőtt. A regényben összemosódik a jelen és a múlt, a valóság és a képzelet, csakúgy, mint Alessandro Baricco írásaiban. Legalább annyira költészet, mint próza. Az olykor megható és olykor szívet melen-getően mulatságos történet életszeretetet, bölcsességet áraszt, és örökérvényű emberi viszonyokról szól. Vissza