Emlősök anatómiája és élettana

Előszó

Részlet:
"A hivatásos vadász, a vadgazda, a vadőr napi feladata, hogy a gondjaira bízott vadon élő emlősfajok testfelépítését, életmódját, viselkedését rendszeresen figyelemmel kísérje; ehhez alapos vadbiológiai ismeretekre van szüksége. A nagy területen szétszórtan élő szőrmés vadállomány egyedei ritkán kerülnek szemünk elé, az egyedek vizsgálatára, koruk, ivaruk, kondíciójuk, egészségi állapotuk megismerésére tehát csak a teríték vizsgálata, esetleg a létszámbecslés vagy az élve befogás során nyílik alkalom. Mindehhez megfelelő anatómiai fiziológiai ismeretekre van szükség. Ebben a jegyzetben ezek közül a vadgazdálkodás szempontjából legfontosabbakat és az esetleges specialitásokat próbáljuk összefoglalni. Ebből következően ebben a jegyzetben kiegészítjük a középfokú tanulmányok és az általános állattani tárgyakban megszerzett tudásanyagot.
A nálunk élő emlősök mindegyikére jellemző főbb általános tulajdonságok a következőképpen foglalhatók össze:
1. Az emlősök testét jellegzetes szőrzet borítja.
2. Kültakarójuk szövetállományában (a bőrükben) sajátos bőrmirigyek vannak (faggyúmirigy, izzadságmirigy, speciális szaganyagokat — feromonokat - termelő mirigyek); az emlősökre általánosan jellemző legfontosabb módosult bőrmirigy a tejmirigy.
3. Az aktív és passzív mozgásszerv (izomzat és csontozat) az életmódnak megfelelően alakult ki az egyes emlőscsoportoknál; ez különösen a végtagok struktúrájában és formagazdagságában mérhető le (az eredetileg ötujjú végtag különbözőképpen módosult).
4. A táplálék megragadására és felaprítására a szájüregben található mederben ülő, differenciált fogazatukat használják.
5. Másodlagos állkapocsízület alakul ki az állkapocs (dentale) és a pikkelycsont (squamosum) közt, ugyanis az elsődleges állkapocsízület két csontja a középfülben található hallócsonttá alakult: articularéból kalapács (malleus), a quadratumból üllő (incus) lett. Így az emlősöknek három hallócsontja van, ezek a dobhártya felől haladva: kalapács, üllő kengyel." Vissza