Előszó
A magyar kir. honvédség szerveinek, intézményeinek, harcoló egységeinek iratai a háború utolsó hónapjaiban legnagyobb részt veszendőbe mentek. Ebben szerepet játszottak a felső vezetés által...
Tovább
Előszó
A magyar kir. honvédség szerveinek, intézményeinek, harcoló egységeinek iratai a háború utolsó hónapjaiban legnagyobb részt veszendőbe mentek. Ebben szerepet játszottak a felső vezetés által elrendelt vagy az egyes parancsnokok egyéni döntései alapján végrehajtott iratmegsemmisítések, a harci cselekmények okozta pusztítások és nem utolsósorban a tudatlanságból vagy egyszerűen a gondatlanságból fakadó emberi mulasztások sorozata. Igaz ugyan, voltak olyan parancsnokok, akik iratokat helyeztek biztonságba a fogságba esést megelőzően, vagy különböző megfontolásból átadták az őket fogságba ejtő szövetséges katonai parancsnokságoknak. Ezek később levéltárakba vagy más gyűjteményekbe kerültek, de mindezek lényegesen nem befolyásolták a végeredményt: az elsődleges forrásoknak csupán a töredéke került vissza Magyarországra, majd végleges őrzési helyére, a Hadtörténelmi Levéltárba.
Ez a magyarázata annak, hogy a korabeli események résztvevőinek feljegyzései, visszaemlékezései - mint kiegészítő történelmi források - nagyon felértékelődtek. Nélkülük ugyanis a háború utolsó időszakában különösen felgyorsult eseményeket aligha lehetne valósághűen vagy legalábbis megközelítő hitelességgel megrajzolni. Természetesen a forráskritikának itt még erőteljesebben kell érvényesülnie, hiszen a korabeli feljegyzéseket, de még inkább a később keletkezett visszaemlékezéseket a szubjektív elemek sokkal inkább jellemzik, mint az elsődleges forrásokat. Az emberi természetből fakadóan kevés az olyan visszaemlékezés, amelyben ne fordulna elő valamilyen mértékben az önigazoló szándék, és ez szélsőséges esetben jelentheti a történtek tudatos meghamisítását is. Erre a jelenségre kell leginkább figyelmet fordítania a kutatónak. A felejtésből fakadó kisebb-nagyobb tévedések természetes jelenségek, hiszen az emberi emlékezet megtartó ereje nem tökéletes. Nem lehet elvárni, hogy a visszaemlékező hosszú évek, olykor évtizedek elmúltával százszázalékos pontossággal tárja elénk a távolabbi múltban történteket.
A nyugati emigrációból már a nyolcvanas években különböző módon, több helyről és több részletben jelentős mennyiségű iratanyag érkezett a Hadtörténelmi Levéltárba. A küldemények különböző forrásértékű iratokat, iratmásolatokat, irattöredékeket, kéziratokat stb. tartalmaznak. Egy ilyen küldeménynek a részét képezte a most kiadásra kerülő visszaemlékezés is. Rövid bevezetőnkben a kézirat történelmi forrásértékének mérlegelését tudatosan mellőzzük. Ezt azoknak kell elvégezniük, akik a szerző tényközléseit, véleményalkotásait, következtetéseit kutató, feldolgozó munkájukban figyelembe akarják venni akár egyetértőleg, akár azokkal vitatkozva. Azonban ezt megkönnyítendő, szeretnénk az olvasó elé tárni a visszaemlékezés keletkezéséről, sorsáról s magáról a szerzőről rendelkezésünkre álló, meglehetősen vázlatos ismereteinket.
Vissza