Emlékkönyv a Veszprém megyei Múzeumok Baráti Köre 10 éves fennállására

Előszó

Kedves Barátunk!
Ugye nem tiszteletlen a megszólítás? Mert aki ezt a kis könyvünket kézbe veszi mindenképpen lélekben rokon velünk. Ha tagja a Múzeumbaráti Körnek hát azért, ha pedig csak érdeklődik a múzeum dolgai iránt, hát azért.
A könyvet kiadó közösség mindössze tíz esztendős. Mindösszét kell mondanom, mert végül is egy évtized mérhetetlenül rövid idő. Főleg a múzeumokkal kapcsolatban említve, ahol a tárgyak, dokumentumok, leletek korát évezredekben fejezzük ki. S még úgy is rövid az idő ha belegondolunk: annak is elmúlt már száz esztendeje, amikor a polgárosuló magyar nemzet Európához közeledve rájött, csak úgy vehet részt korának történeti folyamataiban, ha nem felejti el honnan jött és ki volt évszázadokkal megelőzően. S a felismerést követte a szándék, amikor valóban demokratikus módon, valóban természetes kezdeményezésre egyre-másra alakultak meg a múzeumok, a munkájukat segítő egyesületek, egyletek, társaságok.
Mit akarunk mi hát ezzel a homokszemnyi tíz esztendővel? Nagyon is sokat. A múzeumbaráti körök léte - nem léte (gyorsan születtek, még gyorsabban megszűntek) végigkíséri a magyar múzeológia 1945 utáni történetét is. A több-kevesebb sikeres kezdeményezés után a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől kezd elszaporodni a számuk.
Attól az időtől, amikor az emberek úgy érezték, ismét közük van a hazához, a szülőföldhöz. Hogy tán nem tűnik nacionalistának az, aki jobban szereti szülővárosát, mint a proletár internacionalizmus szülte megfoghatatlan ideákat. Bíztak abban az emberek, hogy tán nem késő visszanyúlni ahhoz, ami még megmenthető, ami még tanúság lehet a jövőnek. S tették mindezt önzetlenségből, de nem csak azért mert mindig is nyilvánvaló volt a múzeumok koldus volta. Hanem azért, mert tudták, becstelenség azzal kufárkodni ami egy egész nemzet tulajdona megszenvedett jusson.
Lelkes és igaz emberek hozták létre ezeket a múzeumi közönségeket szerte a hazában. Középkorúak is, de főleg idősek. Érdekes lehet eltűnődni - csak zárójelben - vajon milyen hazafias nevelésben részesülhettek ők korábban s milyenben a mai ifjú generáció, akik közül elvétve akad egy-kettő a tagok között.
Végső soron nem csináltak semmi rendkívülit. Eljártak a múzeumba előadásokra, kiállításokra. Néha közösen kirándultak közeli és távoli emlékhelyekre. Pályázatokat írtak, személyes, családi relikviáikat adták át a múzeumi gyűjteményeknek. Figyelték a várakat, a falakat, s szóltak ha valahol pusztulni láttak értékeset, még menthetőt. (Nemcsak szóltak, de cselekedtek is.) Vissza