Előszó
Kedves Olvasó!
Egy olyan szerény könyvecskét tartasz kezedben, amely bár szűkös keretek között, de méltó emléket kíván állítani egy több mint ötven éve megalakult páratlan intézménynek, a szolnoki Mészáros Lőrinc Népi Kollégiumnak.
A NÉKOSZ-mozgalom értékelése egy előszóban vállalhatatlan és megvalósíthatatlan feladat. Azt azonban bátran állíthatjuk, hogy a NÉKOSZ-mozgalom, benne kollégiumunk is, szerves része, egyben felmérhetetlen értékű vívmánya volt egy addig soha nem látott kulturális forradalomnak, amely a lehető legdemokratikusabb módon szerveződött és tanulási, művelődési lehetőséget biztosított sok ezer szegény sorsú, tanulni vágyó, tehetséges fiatalnak, akiknek enélkül semmi kilátásuk nem lett volna a szellemi felemelkedésre.
Emlékkönyvünk létrehozásának gondolatát egyhangúlag támogatták az 50. éves találkozónk résztvevői. Szervezőbizottságunk erőfeszítései ellenére - sajnos - nem tudtuk reprodukálni a kollégium egykori növendékeinek teljes névsorát, de a névsorban szereplők közül is jó néhány volt társunk sorsa ismeretlen maradt a számunkra. Mélységesen sajnáljuk azt is, hogy az 50. éves találkozóra invitált kollégistatársaink egy része is - többük biztosan teljesen igazolható módon - távol maradt, és számosan vannak, akik ígéretük ellenére nem juttatták el életleírásukat szerkesztőbizottságunkhoz. Rutintalanságunk mellett a fentiek is okolhatóak könyvünk fogyatékosságaiért.
Mindazonáltal kérünk, kedves olvasó, hogy köszöntsük örömmel és szeretettel fél évszázados kollégiumunkat, emlékezzünk mindarra, amit tőle kaptunk, emlékezzünk néhai igazgatóink, nevelőtanáraink, a kollégium technikai személyzete áldozatos munkájára, egykori társainkra.
Bízunk benne, hogy ha nem is a régi formában, de annak szellemében egyszer újjászületnek a kultúrának, tudásnak azok a fellegvárai, amelyek összegyűjtik, felnevelik a nép széles rétegeiből jövő tehetségeket, akik képesek és készek lesznek sokat szenvedett hazánk, népünk felvirágoztatására.
A szerkesztőbizottság
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal