Emlékkönyv a komáromi gimnáziumi oktatás 355. iskolaévében a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium fennállásának 55. évében

Előszó

"Voltak olyan tanítómesterek és tudós doktorok, kik azt kívánták tanítványoktúl, hogy iskolájokban egynehány esztendeig csendes hallgatásban lennének, addig ne szólanának, míg sok üdők forgása után helyesen és okoson nem szólhatnának a dolgokhoz." (Pázmány Péter)
Szokatlanul hangzanak e szavak a modem idők iskoláiban. Mára már másként fogjuk fel azt az összmunkát, melytől tanár és diák eredményeit reméljük. Megragadó viszont az az emelkedettség, mely a nagy író hangjából árad, amikor az oktató-nevelő eltökéltségről szól, arról, amitől időben mi nagyon messzire kerültünk.
Egy bizonyos: amióta oktató és oktatott, nevelő és nevelt áll egymás mellett (nem szemben), azóta a szigornak, a fegyelemnek, a maximális elvárásoknak s ezek kísérőjeként az elengedhetetlen szeretetnek, megértésnek, segítőkészségnek kell meghatároznia az iskolák munkáját.
Emelkedettségről beszéltem méltatva Pázmány Péter szavait, s ez ünnepet idéz fel az emberben. Mivel ez az emlékeket felelevenítő kiadvány az iskolaév vége felé jelenik meg, reménykedünk az ünneplés lehetőségében. Felemelő, ünnepi hangulatot szeretne érezni minden ember, a szürke hétköznapokból kiemelő emelkedettséget. Mi, a gimnáziumunkban oktató és nevelő tanárok ünnepet várunk a közelgő napoktól, amikor végzőseink számot adhatnak arról, hogyan vették az akadályokat az ez évben már bevezetett új érettségi vizsgán. Utána pedig megnyugvással és jó érzéssel szeretnénk visszajelzést kapni arról, hogy érettségizettjeink lebírták a további akadályokat is: sikeresen szerepeltek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon.
Szeretnénk jól befejezni tevékenységünknek e szakaszát, hogy utána az alsóbb osztályok sikeres évzárására fordíthassuk energiáinkat. De addig is nap mint nap meg kell tennünk minden azért, hogy kaotikus világunkban legyen minek örülni, legyen miért lelkesedni. Az jelentene igazi örömet számunkra, ha tudatosítani tudnánk inainkban, hogyan lehet értékek és eszmények után kutatni a világban.. Hogy ne a mindent átszövő bálvány, a pénz megszállottjai legyenek. Éljék meg mindennapjaikban inkább azt, hogy boldog perceket, órákat, sikerélményt a jól elvégzett munka nyomán érzett elégedettség jelent igazán. Erre tanítanak a jezsuita korszak, majd a bencés kor atyái, erre "utasít" olykor kemény szavakkal az idézett író, akinek minden művéből kiviláglik, hogy sok-sok szigorral, de szeretettel lehet csak egy vágyott, szép és jó életteret kialakítani magunk körül, a kisebb és nagyobb közösségekben. Vissza