Előszó
Ahogy állt ott velem szemben, látszott rajta, hogy valamikor nagyon szép asszony volt...
És ma is, talán a tőle legtávolabb eső fogalom az „öregség" volt. Habár nyugdíj előtt állt, a szeme, a...
Tovább
Előszó
Ahogy állt ott velem szemben, látszott rajta, hogy valamikor nagyon szép asszony volt...
És ma is, talán a tőle legtávolabb eső fogalom az „öregség" volt. Habár nyugdíj előtt állt, a szeme, a tartása, a mozgása, csupa - csupa alkotókészséget, erőt, tapasztalatot és mély megbízhatóságot ígért.
Látszott rajta, hogy mostanában tudja a legtöbbet adni. Okos volt, nyugodt, és adni is akart.
Milyen is volt...?
Ragyogó.
Azzal a fajta ragyogással, mely belülről jön, és észrevétlen messze is hat, mint a lézer.
Nem tudok rá jobb kifejezést.
Akkor se tudtam, s néhány idétlen szóval mondtam is neki, azt gondolván, talán némi frissítést jelent egy tudásszomjas, örökmozgó kiscsikó csapat (elsős gyerekek) között keményen átdolgozott nap után az esetlen hódolat.
...és ő, érdekes módon, kinevetett engem, hogy miket mondok, hiszen ez a ruha - mely még délután ötkor is szinte királynői megjelenést kölcsönzött neki - használtruha - boltból került hozzá: - „Manapság csak erre telik nekünk".
Vissza