Emlékjelek

Előszó

PRO MEMÓRIA - emlékjelek: táblák, domborművek, szobrok. Jelentős személyiségek, a szűkebb közösség szempontjából fontos események megörökítésére vállalkoznak, ismereteinket bővítve a múlt értékeinek megbecsülésére tanítanak, példaképet állítanak. Aprócska „túlélés", kacérkodás az örökléttel. Talán jobb sorsuk van, mint a változékonyságukban oly esendő utcaneveknek, melyek közül néhányat a városvezetés által rendeletben rögzített „védettség" sem mentett meg az eltűnéstől.
A történeti emlékek megjelölésének szükséges és kívánatos voltáról már a XIX. század első harmadában - a reformkori törekvések részeként - szó esik. Patachich József pestvárosi tanácsnok a Rákos mezején emelkedő úgynevezett Királydomb emlékoszloppal való „kijelöltetését" indítványozza. Egy évtized múlva, 1829-ben Boráros János általános érvénnyel hívja fel a figyelmet a város történelmi emlékeinek megbecsülésére. Arányi Lajos 1854-ben Budavára arra érdemes épületeinek emléktáblával való megjelölését kezdeményezi.
A fővárosban jelenleg több száz emléktábla van, domborművesek és csak szövegesek egyaránt, tárgykörük a lehető legváltozatosabb. Ezekből választottunk ki néhányat, amelyek a leginkább tarthatnak számot közérdeklődésre, vagy aktuális évfordulóval kapcsolatosak, esetleg ismeretlen tényekre deríthetnek fényt, vagy újabb összefüggéseket tárnak fel - és mindenképpen hozzájárulnak a nemzeti múlt jobb megismeréséhez.
A Magyar Nemzetben megjelent írásokat kisebb változtatásokkal, bővítésekkel adjuk közre. Vissza