Emlékiratok

Fülszöveg

Keveseknek adatik meg, hogy kivételesen hosszú, folyamatosan pergő-pezsgő életükben meghatározó módon hozzájáruljanak koruk történelmi eseményeinek formálásához. Az ilyen személyiségek közé sorolhatjuk Jean Monnet-t, a mai európai összefogás kezdeményezőjét. Élete a tizenkilencedik századi "boldog békeidőktől" egészen a kelet-európai ún. szocializmus kudarcával végződő évszázadnyi időn ível át. Fiatal korától cselekvő részese történelmi eseményeknek. Kezdetben a folyamatok közötti összefüggések megértése nélkül, majd annál tudatosabban száll síkra az európai népek és államok együttműködéséért. Nem politikus, mégis korának egyik legbefolyásosabb személyisége. Barátai, partnerei között tudhatja a XX. század amerikai és nyugat-európai vezetőinek színe-javát. Mégis a háttérben marad: a politika és a hatalom, nem az ő terepe. Elhajol a politikusokra vetődő fénysugár elől, de megragad minden eszközt, hogy a politikai erőket, és különösen a hatalmat gyakorlókat felsorakoztassa az Európa számára fontos ügyek mögött.
Ki tudja, a szerencse, a véletlen vagy éppen a tudatos tisztánlátás és a körülmények szabta feltételek megértése volt az, ami sikerre vitte Monnet-t ott és akkor, amikor és ahol egy Winston Churchill, egy Konrad Adenauer, egy Altiero Spinelli, és a páneurópai mozgalmak tucatjai vallottak kudarcot az európai összefoglalás új alapokra helyezése tekintetében. Ez az érdemi hatalommal nem bíró, a nemzetközi kapcsolatokban látványos szerepet nem vállaló személyiség egy végtelenül egyszerű ötlettel áttöri a falakat, és útjára indítja az európai államok integrációját. Az ötlet, az elképzelés valóban egyszerű: szűkebb területen, néhány - igaz, akkoriban stratégiainak mondható - iparágban bontakozzék ki az összefogás, s azt majd úgyis követi az átfogóbb együttműködés. Csak jól alapozódjék meg az államok és népek közötti megértés, összekapcsolódás, egymás elfogadottsága, hiszen ez a folyamat majd megállíthatatlanul halad tovább. Jöjjenek csak létre azok az intézmények, amelyek képesek és jogosultak a közösségi érdekeket a nemzeti célkitűzések fölé helyezni, és az eredmények majd visszaigazolják az összefogás értelmét, értékét.
Ilyen egyszerű ötletből született meg az Európai Szén- és Acélközösség (a Montánunió), amely lefektette az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom, majd később az Európai Unió alapjait. Ezzel a "szimpla" ötlettel sikerült a (nyugat-) európai történelemből kiiktatni a háborút, a fenyegetést, és a korábban egymástól élesen elhatárolódó (nemzet)államokat elszakíthatatlan kötelékekkel egymáshoz forrasztani. És ezzel, bármilyen furcsán is hangozhat ez egyesek számára, az együttműködésben érintettek mindegyike nyert. Nem volt, nincs vesztes. Az összefogás, amely - nem is mindenkor indokolatlanul - oly sok bírálatot kap, elhozza Európának a békét, a jólétet, a társadalmi, gazdasági, de nem utolsó sorban szellemi, kulturális biztonságot.
A mai Európa nem egy férfiú, nem is egyetlen ország műve. Az az európai népek érdeme. Jean Monnet nélkül is lenne európai integráció, de talán nem ilyen. Sok minden másként alakult, mint gondolta. Amint sok gondolata nem is valósult meg, sem részben, sem egészben. Pedig számára a Montánunió nem volt végcél. Sőt! Ő messzebbre nézett és távolabb látott. Talán még korunknál, napjaink politikusainál is távolabbra. És talán tisztábban is. Vissza