Emlékfoszlányok

Fülszöveg

- Még egy holokauszt-emlékirat? - kérdezheti az olvasó. - Hát nincs ez a téma még kimerítve?
A válasz csak az lehet, hogy nincsen, mert ha az íráskészséggel rendelkező túlélőket mind megírnák emlékeiket, a 20. század egyik legtragikusabb korszakának megannyi egyedi, szubjektív módon való megjelenítése egymástól merőben eltérő műveket eredményezne.
Zádor Margit Emlékfoszlányai több tekintetben is eltérnek a tárgykör szokványos megformálásától. Először abban, hogy a szerző emlékeit nem első, hanem harmadik személyben, a lány nevében tárja elénk, ily módon a mélyen érzelmi ihletettségű anyagot a higgadtabb elbeszélés medrébe kényszerítve, és önmagát megóva a közvetlen vallomással járó fájdalmas tehertől. Másodszor abban, hogy az eseményeket nem naplószerűen, a lágerbe hurcolástól a felszabadulásig írja le, hanem mellőzve a közismert tényeket, kerülve a drasztikus leírásokat és hangsúlyozva a mementó jellegűeket - az érzékeny fiatal lány személyes élményeinek tükrében, de azokat általános érvényűre emelve, zárt történetekbe, az időrendet nem mindig betartó elbeszélésekbe foglalja mondanivalóját. Végül különlegessége a műnek az is, hogy nagyrészt peremterületen, a szinte már feledésbe merült Kárpátalján játszódik, s fényt vet a mai olvasó számára már alig ismert akkori ottani viszonyokra.
A szépirodalmi igényű dokumentum a történelmi események és atmoszféra hiteles megjelenítése ellenére szuggesztív képeivel, helyzetábrázolásával és jellemrajzaival paradox módon nagyon élvezetes, megkapó olvasmány. Vissza