Emlékezés Széchenyi Istvánra Erdélyben 1991-ben

Előszó

Részlet a könyvből:
"Nem lehet Széchenyiről úgy beszélni, hogy szó ne essék liberalizmusáról. Ezt a fogalmat azonban vele kapcsolatban nagyrészt közgazdasági értelemben használják. Értékelői főleg arról beszélnek, hogy miként igyekezett a feudalizmus-abszolutizmus bilincseibe zárt Magyarországot a liberális gondolkodók eszmerendszerének megfelelően gazdasági-társadalmi tekintetben felemelni, közelíteni Európához. Háttérbe szorul viszont a liberalizmus politikai tartalma: az, hogy Széchenyi felfogásában a szabadság társadalmi és nemzeti, kollektív és egyéni jogokat és felemelkedést jelentett Magyarország és népei-osztályai számára. A fenti Széchenyi-képhez talán az is hozzájárult, hogy az 1848-49-es szabadságharc vezetése Kossuth Lajos kezébe került, a beteg Széchenyi pedig szanatóriumba vonulva marcangolta önmagát a történtek, a nyílt összeütközés előidézéséért. így a közvéleményben a szabadság bajnoka Kossuth lett, Széchenyi szerepe pedig elsősorban a polgári átalakulás kezdeményezésében, a reformkor kimunkálásában domborodott ki. Sőt, az ország fejlődésében a politikaival szemben a gazdasági tényező prioritását hirdető Széchenyire valamiképpen a megalkuvás árnyéka is borult. Valójában Széchenyi Magyarország szabadságának következetes híve maradt, méltóképpen ahhoz az eszményhez, amelyet erről a fogalomról már ifjúkorában kiformált magában. Talán ezért sem árt, ha az alábbiakban Széchenyi szabadságfogalmának politikai tartalmáról és annak kialakulásáról szólunk. Annál indokoltabb ez, mert az ifjú Széchenyi politikai fejlődését eddig elég sommásan intézték el, és nem tulajdonítottak annak nagyobb fontosságot. Pedig nyilván nem lépett színre egyszeriben teljes politikai fegyverzettel, hanem érettségét alapos munka-tanulás-felkészülés előzte meg." Vissza