Emlékezés Fél Editre

Előszó

1988. június 28-án, immár több mint 5 éve halt meg Fél Edit, a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja. Ez a kötet tiszteletadás kíván lenni Fél Edit emlékének. A Magyar Néprajzi Társaság 1990. szeptember 26-án az ELTE Bölcsészettudományi Kar tanácstermében Fél Edit 80. születésnapján ünnepi emlékülést rendezett. A kötet első fele az ott elhangzott előadások - részben kiegészített, megszerkesztett - szövegeit teszi közzé. Ezekben pályatársak, tanítványok és barátok idézik fel Fél Edit személyiségének vonásait, munkásságának egyes eredményeit, és próbálják érzékeltetni emberi tartásának máig ható példáját. A kötet második fele Fél Edit néhány tanulmányát adja közre. A válogatás nem törekedhetett a teljes életmű áttekintésére, dimenzióinak érzékeltetésére. A szerkesztők célja az volt, hogy Fél Edit kutatásainak főbb témaköreiből - a népi társadalom kutatása, viselet és hímzés, az átányi monografikus vizsgálat, a Gari Margit életrajzon keresztül a mezőkövesdi szegénység világképének bemutatása - és Fél Edit tudományos pályájának főbb szakaszaiból tegyenek közzé néhány jelentős és jellegzetes szöveget. Az egyes tanulmányok kiválasztását egy gyakorlati meggondolás is irányította: Fél Edit nehezen hozzáférhető, megtalálható munkáiból igyekeztünk újra közölni egy sorozatot. A társadalomnéprajzzal foglalkozik három írás a kötetben. A Csallóköz és Szigetköz néprajzi vázlata c. kézirat Fél Edit hagyatékában maradt fönn. Ez az írás az Államtudományi Intézet számára készült 1945 szeptemberében, a párizsi béketárgyalások magyar részről folyó előkészületei keretében. Ez az írás egyben emlékeztető Csallóköz néprajzi monográfiájára, Fél Editnek egy terjedelmes kéziratára, amely Budapest ostroma során elégett, elpusztult. Az Adatok a bukovinai székelyek rokonsági intézményeiről c. tanulmány 1958-ban jelent meg a Néprajzi Közleményekben (III. évf. 4. sz. 3-17. l.). A dolgozat azt írja le, hogy az 1945-ben a bukovinai Hadikfalváról a Tolna megyei Kéty községbe telepített székelyek körében, korábban Hadikfalván, hogyan működött a nemzetség mint társadalmi intézmény. A dolgozat jelentőségét az adja, hogy szemben a nyelvterület többi részével, ahol a nemzetség a közös őstől leszármazó atyafiak egy többé-kevésbé lazán körülhatárolt körének leíró terminusa, itt a nemzetség mint testület jellegű vonásokat felmutató intézmény működött. Kialakulása, fennmaradása összefüggéseket mutatott a menekülés, kitelepedés történeti körülményeivel. A Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez c. dolgozat a Néprajzi Múzeum 1949-ben indított közös kutató vállalkozása nyomán született meg. Vissza