Előszó
Emlékek. Bennünk élnek kitörölhetetlenül. Lehet hogy nagyanyáink mesélték el, lehet hogy mi magunk éltük át, de hozzánk tartoznak, a részünk. Elvehetetlenek tőlünk. Lehet hogy hosszú időn át...
Tovább
Előszó
Emlékek. Bennünk élnek kitörölhetetlenül. Lehet hogy nagyanyáink mesélték el, lehet hogy mi magunk éltük át, de hozzánk tartoznak, a részünk. Elvehetetlenek tőlünk. Lehet hogy hosszú időn át szunnyadnak bennünk, de elég egy szó, egy hang, egy kép, egy gesztus, egy illat és máris sorjáznak elő és elborítanak, és mosolyt fakasztanak arcunkon vagy könnyeket hívnak elő szemünkből.
Emlékek. A múltunk hordozói. Kapocs gyökereinkhez, az úthoz, amelyen elődeink jártak, s amin mi is egy idő óta járunk. Emlékek, jók vagy rosszak, fájók vagy szívet vidámítóak, nem élhetünk nélkülük. Lelkesítenek, tanítanak, életben tartanak, továbbsegítenek az úton, erőt és reményt adnak.
Ha van múltunk, lesz jövőnk is! Ha van Ura a tegnapnak, lesz a holnapnak is! Ez a kis kötet segítsen összegyűjteni, zsákba kötni, vállra venni emlékeinket, meggazdagodva indulni tovább. Segítsen a közös emlékezésben egymás emlékei által is többé válni, erősebbé lenni, bátrabban állni neki az út folytatásának.
A minap az utcán sietve egy ház kerítése és a betonjárda közti keskeny földsávon viruló gyöngyvirágokat pillantottam meg. Gyöngyvirágok! - szorult össze önkéntelenül is a szívem és egy hangos sóhajtás szakadt ki belőlem: Gyöngyvirágok! A gyermekkorom jutott eszembe. A parókiaudvar szögletében nagy gyöngyvirágágyás terpeszkedett. És a templomkert bukszusbokrai között is gyöngyvirágok pompáztak. Milyen örömmel keltünk föl anyák napja hajnalán és szedtük nagy csokorba a gyöngyvirágokat! És a nyíló gyöngyvirágokról eszembe jutottak gyermekkorom más virágélményei is. A Sió-part felé a kerti úton túl a szilváskert mellett volt egy rét, egy kaszáló.
Vissza