Emlékek háza

Előszó

A tízéves Liza elringatózott kedvenc álmában. Hatéves volt, amikor az apukájával a New Jersey állambeli Spring Lake-be utaztak. Vidáman lubickoltak a tengerben, egymás kezét fogva ugrottak, amikor feléjük közeledett egy hullám. Aztán amikor egy különösen hatalmas hullámtorony vágtatott feléjük, az édesapja felkapta és magához szorította. "Vigyázz, Liza!" kiáltotta, és a következő pillanatban már elborította őket a víz. Liza nagyon megrémült.
Még most is érezte, ahogy a homlokát beverte a homokba, amikor a hullám dühöngve a partra vetette őket. sok vizet nyelt, és most köhögött, és a sós víz csípte a szemét, és sírt, de akkor az apukája az ölébe vette. "Mit szólsz, mekkora hullámot fogtunk ki?", kérdezte, majd kisimított egy hajtincset a szeméből. "De azért ügyesen meglovagoltuk, ugye?'
Ez volt az álom legszebb része, amikor apu átkarolta, és biztonságban érezte magát.
Mielőtt beköszöntött volna a következő nyár, apu már meghalt, és Liza soha többé nem érezte magát biztonságban. Mostanában mindig félt, mert anyu kitette a házból Tedet, a mostohaapukáját. Ted nem akart elválni, és folyton zaklatta anyut, hogy fogadja vissza. Liza tudta, hogy nem csak ő, hanem az anyukája is retteg.
Nem akarta hallani. Vissza akart menni az álmába, hogy apu karjaiba bújhasson, ám a hangok ébren tartották.
Valaki sírt és kiabált. Jól hallotta, hogy a mami aput szólongatja? Mit mondott? Liza kimászott az ágyból.
Mami résnyire nyitva szokta hagyni Liza ajtaját, hogy beszűrődjön a fény. És tavalyig, amikor is hozzáment Tedhez, ha felébredt és szomorú volt, mindig bebújhatott melléje az ágyba. Aztán ahogy Ted hozzájuk költözött, soha többé nem mehetett át anyuhoz.
Most Ted hangját hallotta. Ordítozott a mamival, és mami azt sikította, hogy eressze el.
Liza tudta, hogy a mami fél Tedtől, és miután elköltözött tőlük, az éjjeliszekrénye fiókjában tartotta apu pisztolyát. Liza nesztelenül végigfutott a folyosón. Nyitva találta a mami nappalijának ajtaját, és látta, ahogy Ted nekiszorítja a falnak az anyukáját és durván megrázza. Liza átszaladt a nappalin, egyenesen az édesanyja hálószobájába. Kirántotta az éjjeliszekrény fiókját, remegő kézzel megragadta a fegyvert és visszarohant a nappaliba.
Az ajtóban Tedre szegezte a fegyvert.
- Ereszd el az anyukámat! - sikoltota.
Ted megpördült, de nem engedte el anyut; a tekintete dühösen megvillant. A halántékán lüktettek az erek. Liza látta, hogy az édesanyja arcán patakokban folynak végig a könnyek.
- Ahogy óhajtod - ordította Ted.
Durván Liza felé lódította az anyját, mire egymásnak ütköztek és a fegyver elsült. Aztán Liza egy furcsa kis hörgést hallott, és a mami összeesett. Liza értetlenül az édesanyjára nézett, majd Tedre. A férfi óvatosan feléje araszolt, ám Liza rászegezte a fegyvert és meghúzta a ravaszt. Addig lőtt, és újra meg újra, míg Ted elesett, de akkor a férfi megpróbált feléje kúszni, hogy elvegye tőle a fegyvert. Amikor kiürült a tár, Liza kábultan a földre ejtette a pisztolyt, letérdelt az anyukája mellé és átkarolta. A néma csendből érezte, hogy halott.
A többiről már csak homályos emlékei vannak. Hallotta, ahogy Ted telefonál valakinek, majd kiérkeztek a rendőrök, és valaki elrángatta az édesanyja mellől.
Elvitték onnan, és soha többé nem látta őt. Vissza

Fülszöveg

Celia Nolan, született Liza Barton a harmincnegyedik születésnapjára váratlan, s egyben rémisztő ajándékot kap a férjétől: egy házat - gyermekkorának otthonát. Ám e ház súlyos titkokkal terhes...
Ugyanis annak egyik szobájában Liza tízéves korában véletlenül lelőtte az édesanyját, miközben meg akarta védeni őt a mostohaapjától, Tedtől. A bíróságon Ted Cartwright azt vallotta, hogy a kislány szándékosan húzta meg a ravaszt, ráadásul vele is végezni akart. Bár az esküdtszék felmentette Lizát a vádak alól, a bulvárlapok még évtizedekkel később is csámcsognak a tragikus történeten, s a kisváros lakói szinte valamennyien máig bűnösnek tartják a kislányt.
Az örökbefogadó szülők annak idején úgy döntöttek, hogy Liza egy új névvel könnyebben beilleszkedhet az új környezetébe.
Celia huszonnyolc éves korában, immár sikeres manhattani lakberendezőként hozzámegy a hatvanéves Laurence Fosterhez, és egy kisfiúk születik. Két évvel később a férfi a halálos ágyán megesketi a feleségét, hogy a gyermekük érdekében senkinek se árulja el hajdanvolt életének sötét titkát.
Újabb két esztendő elteltével Celia házasságot köt Alex Nolannel, aki a sors furcsa fintoraként éppen a felesége gyerekkori otthonát, a sötét tragédia emlékét rejtő házat vásárolja meg születésnapi ajándékul.
A beköltözésük napján azonban szörnyű fogadtatásban van részük: valaki vérvörös festékkel, hatalmas betűkkel a "Kicsi Lizzie háza - vigyázat!' szavakat mázolta a gyepre, a ház falait mindenütt hasonló színekkel kente össze, s a bejárati ajtóra egy halálfejet vésett. Azaz minden jel arra mutat, hogy a titokzatos kegyetlenkedőnek tudomása van Celia titkáról. Ám az igazi szörnyűségek még csupán ekkor veszik kezdetüket...
Celia megtalálja a brutálisan meggyilkolt Georgette Grove ingatlanközvetítő holttestét. Néhány nappal korábban ő adta el a házat Alexnek.
Celia kétségbeesetten próbálja bizonyítani az ártatlanságát, miközben sejtelme sincs arról, hogy immár a saját és a kisfia élete is veszélyben forog... Vissza