Emlékeim Ditró székelyközség életéből

Előszó

A csíki származású Józsa család egyike az ősrégi székely családoknak. Leszármazottaik között hagyományossá vált az értelmiségi pálya. Pedagógusként, jogászként, orvosként feladatukat misszióként is fogták fel és Székelyföld és Erdély különböző helységeiben megtelepedve a közügyek elkötelezettel voltak.
A XIX. század végétől id. Józsa Sándor és az emlékirat szerzője ifj. Józsa Sándor évtizedekig Ditróban megtelepedve nemcsak a helység, hanem a vidék elit tanítói közé tartoztak. Pedagógusi elhivatottságuk mellett komoly közösségszervező munkát is vállaltak a községben.
Józsa Sándor írása messze túlmutat a címben megjelölt emlékiraton vagy élménybeszámolón. Hivatásának és munkastratégiájának megfogalmazásán túl a korabeli Ditró gazdasági, társadalmi, kulturális állapotaiba nyújt alapos betekintést.
Önálló fejezetekben helyet kap Ditró történelme, településszerkezete, földrajzi-domborzati viszonyai, gazdasága, néprajza, oktatás, egyházi élet-vallásosság, sajtó, zenei élet, színjátszás, közművelődési egyletek és a helység nagyszülöttjei. Mindezeket, valamint a korabeli ditrói ember regionális identitását, táj tudatát igyekszik viszonyítani az összmagyar és egyetemes civilizáció értékeihez.
A munka nagy értéke, Ditró két meghatározó korszakának párhuzamba állítása. Egyrészt az osztrák-magyar monarchiabeli nagyközség gondjainak, küzdelmeinek bemutatása, a polgárosodás, liberalizmus, a modern életforma meghonosítása a hagyományok fel nem adásával. Másrészt, a közösségnek az I. világháború és az ezt követő trianoni változás okozta bénultságból, nemzeti-és szociálpolitikai sokkból való kiút, az újrakezdés keresésére tett erőfeszítés ábrázolása.
Átfogó képet nyújt abban az értelemben, hogy leírja az adott időszak ditrói társadalmának teljes szerkezetét a földrajzi függés szintjétől a politikai, gazdasági, kulturális változásokig.
Munkája alapos számvetés és bőségesen adatolt. Igaz, dokumentumforrást nem tüntet fel, hiszen emlékiratnak szánta. Viszont, az adatok szelektálása, behatároltsága, értékelési horizontja, a tények bemutatása utáni interpretáció és következtetések levonása, a munka szellemi arcélének felvázolása arra utal, hogy a szerző alapos megfigyelő és komoly dokumentumforrást használt.
A munka megbízhatósága érdekében az adatokat kritikusan kezeli: pontosít, viszonyít vagy fenntartásokkal fogadja.
Az adathűségért felelősséget vállal vagy áthárítja az adatforrásra.
Józsa Sándor írása nem csak dokumentum értéket képvisel. A tömegkommunikáció és globalizáció, az egyetemesség, a nagyvilág bűvöletében élő társadalmunkban helytörténeti, honismereti irodalomra nagy szükség van, amelyek a nemzeti és önismereti meg(újra)alapozást szolgálják. Vissza