Emlékbeszédek I-II.

Előszó

Összegyüjtve veszi itt az olvasó emlékbeszédeimet, a melyeket - egyet kivéve - mind az Akadémia és Kisfaludy-Társaság megbizásából tartottam, nagy részt ünnepélyes üléseken. Az ily beszédek, ha jól szolgálták az ünnepélyes alkalmat, a melynek létöket köszönik; ha híven tolmácsolták a közhangulatot, a mely rendesen hatásuk egyik főoka szokott lenni: elérték czéljokat, többé nem igen van közük az irodalommal s összegyüjtésöket legfeljebb csak rendkívüli szónoki becsök igazolhatná. Emlékbeszédeim nem levén ilyenek, érzem, hogy összegyüjtésöket igazolni tartozom.
Irodalmunk nem gazdag írói élet- és jellemrajzokban, irodalmi és irodalomtörténeti tanulmányaink sem igen számosak. E hiányt némileg pótolhatják az irodalmi emlékbeszédek is, ha nem puszta dicsőitések s az író jellemrajzának legalább körvonalait feltüntetni igyekeznek. Ime az ok, a miért körülményeink között nem tartottam fölöslegesnek emlékbeszédeim összegyüjtését. Ha olvasóim lelkében ujra föleleveníthetem néhány jelesünk emlékét; ha egy pár jellemző vonást nyujthatok szellemi arczképökhöz; ha egy-két eszmét ébreszthetek munkásságuk méltánylására: bizonyára nem haszontalan dolgot müveltem, s gyüjteményem nemcsak könyveink számát fogja szaporítani.
Az emlékbeszédhez mintegy függelékül néhány kisebb dolgozatomat csatoltam, melyek a Figyelő, Koszorú, Budapesti Szemle és Vasárnapi Ujság hasábjain jelentek meg. Ezek nem emlékbeszédek ugyan, de minthogy kitünő férfiak halálakor vagy emlékére irattak, jól sorakoznak az emlékbeszédek mellé.
Leányfalva, 1879. julius 15-én

Az első kiadásnak itt újra lenyomatott előszava egy kis toldásra szorúl, hogy a második kiadás előszaváúl is szolgálhasson. E második kiadás két akkora terjedelmű, mint az első volt, mert magába foglalja 1879 óta tartott emlékbeszédeimet is, egy pár oly dolgozattal együtt, melyek kiváló férfiak emlékére irattak. Ide csatoltam még azokat az irodalmi beszédeket és rövidebb necrologokat is, melyeket mint a Kisfaludy-Társaság elnöke mondottam. Ez utóbbiakat leginkább az elhunytak iránti kegyeletből vettem föl e gyüjteménybe.
Budapest, 1901 november 10-én
Gyulai Pál Vissza