Rougonék szerencséje

Előszó

Azt akarom szem elé tárni, hogy egy család, egy kicsiny csoportja az élőlényeknek, hogyan viselkedik valamely társadalomban, a mint terjeszkedik, tíz-húsz egyénnek adva életet, a kik első látszatra nagyon elütnek ugyan egymástól, de beható vizsgálat alá véve őket, kitűnik, hogy nagyon is benső kapcsolat van köröttük. Az átöröklésnek megvannak a maga törvényei csakúgy, mint a nehézkedésnek.
Arra fogok törekedni, hogy elemeire bontván a véralkat és környezet kettős kérdését, megtaláljam és nyomon kövessem azt a fonalat, a mely mathematikai bizonyossággal vezet egyik embertől a másikhoz. És mikor már összefogva tartok minden szálat, mikor már a kezemben lesz egy egész társadalmi csoport, be fogom mutatni, miképen cselekszik ez a csoport, mint tevékeny szereplője valamely történelmi korszaknak; úgy fogom odaállítani, a mint tesz-vesz, törekvéseinek sokféleségétől hajtva; együtt fogom elemezni minden egyes tagjának cselekvésre késztető minden indulatát és egész összességük egyetemes előretörését.
Rougon-Macquartéknak, annak a csoportnak, annak a családnak, a melyet vizsgálódásaim tárgyául választottam, sajátos vonása a vágyak szertelensége, a szenvedélyeknek korunkat jellemző fékevesztett tobzódása, a mely mohón veti rá magát mindenféle élvezetre. Élettani szempontból véve fokozatos átöröklői ők az ideg- és vérbajoknak, a melyek egy-egy nemzetségben valami első szervi bántalom következményeképen jelentkeznek és megszabják a környezet szerint, e nemzetség minden egyes tagjának érzéseit, vágyait, szenvedélyeit, minden természetes és ösztönszerű emberi megnyilatkozását, a melyeknek kirobbanásait aztán az erények és bűnök hagyományos neveivel szoktuk jelölni. Vissza

Fülszöveg

Zola nagy regényciklusai közül kétségkívül a Rougon-Macquart sorozat a leghíresebb, a legértékesebb. Ennek a húszkötetes ciklusnak, amely 1871-től 1893-ig íródott, a szerző szándéka szerint voltaképpen az lett volna a hivatása, hogy Zola biológiai - átörökléstani - elméletét illusztrálja. A kisszerű terv kereteit azonban szerencsére - mint már annyiszor - szétfeszített a zolai művészi igény és tehetség: a Rougon-Macquart sorozatból a második császárság társadalmának hatalmas körképe lett.
A Rougonék szerencséje ennek a sorozatnak az első darabja, ebben a kötetben szerzi meg a Rougon család azt a társadalmi pozíciót és vagyont, amely a "dinasztia" alapja lesz. A III. Napóleon államcsínyét megelőző nyugtalan, magasztos és szennyes kor ez: a haldokló köztársaság védelmére felkelt tömeg hősi története, nemesek, papok kétarcú mesterkedéseinek, a feltörekvő, pénzsóvár, rangkórságos kispolgárok kicsinyes cselszövényeinek, Miette és Silvére áhítatos, lobogó, szűzi szerelmének története ez a könyv... Vissza