Goethe

Előszó

Részlet a könyvből:

"Egy lipcsei piperekereskedésben egy 16 éves ifjú áll, puderpamacsok- s hajszalagokban válogat, s amint keresgél közöttük, kecses aranykeretes tükörbe esik a tekintete; sokáig önelégülten nézi magát benne. Két sötét szem néz onnan rája hozzáértő tekintettel, az orra kelleténél nagyobb ívet alkot, mintha csak meg kellene támasztania a magas építményű homlokot, szépen ívelt szája gúnyosan és szkeptikusan nevet, s ha könnyedén balra fordul, ellenőrizheti hajporos tincsét, megigazítja mellén a fodrot, kesztyűjével kifényesíti egyik gombját. Aztán újra a polcnak fordul, behajlítja bal karját, játszik a kardjával, akárcsak egy epigrammával. Látszik, hogy meg van elégedve magával.
Aztán elhagyja az üzletet. Találkozik egy barátjával s megszólal. Koravén s tapasztalt mondatokban beszél. Több bennük a hiúság mint az öntudat. Csupa hetyke bölcsesség. Nivellál mindent: Istent, világot és művészetet, csakhogy ne kelljen tisztelnie őket. Fel- s alá barangolnak az uccákon, s ahány lánynak köszönnek, mindegy, hogy ábrándos vagy romlott tekintetű, olcsó prédául esik felvilágosodott szellemességüknek valamennyi, s hasonló sorsot szánnak tanárik alakjának és tanításának, a német birodalomnak s Frigyes királynak. Ha törik, ha szakad, okvetlenül szellemességre görbül ifjú ajka, mintha csak vén szív verne az új csipkék alatt." Vissza