Előszó
Közel hetven éve már, hogy először (1928-ban) vehették kézbe a német olvasók az Emil és a detektívek című regényt. Azóta sok-sok kiadásban és tucatnyi nyelven forgathatták gyermekek és felnőttek milliói. Pedig volt idő, amikor a Németországban hatalomra kerülő nácik tűzbe vetették ezt a pompás kis könyvet is. Úgy látszik, a gonosz világ rendje az, hogy az egyeduralomra törő politikai erők első dolga elpusztítani az emberiességet, a szeretetet és a szolidaritást sugalló könyveket. Amikor ezzel végeztek, végeznek az emberekkel is. Erich Kastner (1899-1974) élete is hajszálon múlt. De megúszta az üldözést, a testi szenvedést. A könyveit égették el, őt nem. Mint ahogy édesapját, Kastner Emilt sem, aki még kilencven éves korában is útra kelt, hogy meglátogassa a Drezdától meglehetősen messze eső bajor városban, Münchenben élő világhírű fiát. Az Emil és a detektívedben ugyan nem jelenik meg az apa alakja, de a főhős nevével nyilván a derék nyerges- és kárpitosmester apa előtt is tiszteleg az író. Az életrajzi ihletésű Mikor én kisfiú voltam című könyvéből sok mindent megtudhatunk az író őseiről, szüleiről, a szegénység ellenére is meghitt és szeretetteljes családi légkörről, amelyben a gyermek Kastner nevelkedett. De nemcsak erről, hanem a kalandjairól is. Megtudhatjuk például, hogy akárcsak hőse, Emil, ő is „detektívesdit" játszott. Leleplezett egy öregedő elárusítónőt, aki azzal az ürüggyel csapta be környezetét, csalt ki kelengyére való pénzt másoktól, így Erich Kastner édesanyjától is, hogy hamarosan férjhez megy. A mégoly dörzsölt boltosok és vendéglősök is a kis Erichnek köszönhették, hogy részletekben legalább visszakapták pénzüket. Talán nem véletlen, hogy a gyermek Kastner vonzódott a detektívesdihez, de az sem, hogy író lett belőle. A két mesterség ugyanis furcsamód sok rokon vonást mutat. Mert mit is jelent a mostanság ritkábban használt idegen szó? Annyit tesz, mint nyomozó, titkosrendőr. Ám ha az angol, detect ige magyar jelentését vesszük, akkor ezt olvashatjuk: „felfed(ez), kiderít, kinyomoz, kipuhatol, leleplez." Az igealak jóval többet mond. Ám aki detektívregényeket olvas, nyilván tudja, hogy a detektív mást is tesz: válogat a feltárt tények között, s csak a fontos, az összefüggésekre utaló, azokat feltáró ismereteket őrzi meg, majd illeszti őket a tények s gyakran képzelete segítségével, hogy kerek, kikezdhetetlen történet kerekedjen belőle.
Vissza