Minnehaha/Csapda az őserdőben

Előszó

EMIL DROONBERG.
Egy férfi arcképe fekszik előttem. Markáns, szigorú, kemény élű arc, komoly, sötét szemekkel és összeszorított, néma ajakkal. A koponya erős íve és a magas homlok alatt szinte idegenül csillog a szemüveg. A sötét szemek maguk elé tekintenek erős nézéssel, elgondolkozva, mintha valami távoli, varázsos világ minden csodája csábítaná őket, mintha idegen országok ismeretlen életét szemlélnék higgadt, mindent látó tekintettel. És én hosszan nézem ezt a néma arcot és káprázó szemeim előtt egyszerre megmozdul a magányos férfi. Kilép a papirkeretből, tiszta, gyermekes szemekkel tekint rám és magabízón, hittel elmosolyodik... És látom végtelen, havas mezőkön lassan, vontatott léptekkel haladni a hamuszínű ég alatt... Látom erdők mélyén friss kedvvel előretörtetni... arany után kutatva ásni a keményre fagyott földet sötét szakadékok mélyén... S kavarognak előttem a képek, egy ismeretlen, távoli élet különös, csodálatos képei. És mindenütt ott látom az erős, komoly férfit, amint olthatatlan tudásszomjjal és kutató szenvedéllyel a legszörnyűbb gyötrelmektől sem riad vissza, csak hogy megismerjen és magáévá tehessen egy idegen világot. Ez a férfi Emil Droonberg, aki legegyénibb élményeiről írja ragyogóan színes és lenyűgözően érdekfeszítő regényeit.
Egy szászországi kisvárosban, Bautzenben született. A külső, zajos, lármás élettől távol, csendes, jólelkű papok között- nevelkedett. Vissza