Embertelen világ

Előszó

Az Egyesült Államok lakosságának óriási többsége dolgozó. A hatvanmillió munkáson és alkalmazotton kívül - a családtagokat nem számítva - még sokmillió, földjéből kiforgatott vagy a spekulánsoktól, bankoktól kiszipolyozott farmer, sokmillió tengődő kisember él. Ma már tíz- tizenötmillió dolgozó hányódik munka nélkül, a többi pedig retteg a munkanélküliségtől. De a dolgozók élete, sorsa, problémái mégsem kapnak megfelelő helyet az amerikai irodalomban. Évente sokezer könyv jelenik meg Amerikában, de elenyészően kicsi azoknak a könyveknek a száma, amelyek a dolgozó embert szólaltatják meg és szépítés nélkül ábrázolják az amerikai életet. Persze ezen nincs mit csodálkozni. A válságtól rettegő amerikai monopolkapitalizmus nemigen dicsekedhet az amerikai dolgozók sorsával. A trösztök által irányított könyvkiadók nem szívesen látnak tehát olyan írásokat, amelyek Amerika igazi arcát mutatják meg: a négerek embertelen elnyomását, a munkások kizsákmányolását, a farmerek elszegényedését, a kisemberek tömegeinek bizonytalan és kilátástalan életét, az alkotmányban lefektetett szabadságjogok lábbal tiprását. Nem szívesen látják? Enyhe kifejezés. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a becsületes irodalmat megfojtsák!
Az amerikai imperialisták a háború után kihasználták azt a helyzeti előnyüket, hogy a többi kapitalista állam legyengült és elszegényedett: a világkapitalizmus élére álltak, a Marshall-tervvel pedig biztosítani kívánják maguknak a csatlósok engedelmességét. A német fasiszták örökébe léptek. Ugyanakkor hatalmas propagandaözönt zúdítottak a világra, hogy bebizonyítsák az amerikai "demokrácia", az úgynevezett amerikai életmód "felsőbbrendűségét!". Ebben a propagandajáratban mind az amerikai nép felé, mind a világ felé jelentős szerepet kapott az irodalom is. Vissza