Előszó
Részlet a könyvből:
Október huszadika volt, a Szálasi-világ hatodik napja: félhatkor (reggel) legédesebb álmomból riaszt a lakásparancsnok, T. úr.
- Tessék fölkelni. Tessék fölkelni kérem....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Október huszadika volt, a Szálasi-világ hatodik napja: félhatkor (reggel) legédesebb álmomból riaszt a lakásparancsnok, T. úr.
- Tessék fölkelni. Tessék fölkelni kérem.
Nem mondhatnám, hogy valami nagyon örültem a kakasszónak, elolvasgattam éjszaka egyig, félkettőig. Mire felkönyököltem, ott állottak már az ágy előtt, vagyis a rekamié előtt a húgaim és mosolyogtak:
- Nincs semmi baj. Valami sorozás lesz megint.
A lakásparancsnok már kiszaladt, néki is készülni kell.
Október elsején voltunk zsidósorozáson; a tisztiorvos úr, megismervén, a szememhez hajolt, vizsgálta vagy harmadpercig, azután bediktált valami gyulladást, hozzá még szívgyöngeséget is, és adatott háromhónapi haladékot, január 1-ig. Hol lesz már akkor a háború.
Bekopogtatott a házparancsnok is, K. úr, fölkeltem-é? Sajnálja, az összes zsidószármazású uraknak sorakozni kell a kapu alatt. Félórán belül. Két napra való élelmet vigyünk magunkkal. Megmosdottam derékig, öcsém megborotvált (ő is jött), lenyeltem a plantateát, karéj kenyeret ettem (vajunk akkor nem volt), meg vagy hat szem szilvát; húgaim aközben feladták a két vállamra, karomra a botom meg egy könnyű plédet. A lépcsőn negyedik emeletről lefelé a cigarettám is elszívhattam, párperces késéssel lent voltunk.
Vissza