Embernevelés VI.

Előszó

Közel negyedszázada, hogy az Elnöki Tanács az 1958. évi 26. számú törvényerejű rendeletével felsőfokú oktatási intézménnyé alakította át a tanítóképzőket. A felsőfokú, majd főiskolai rangot kapott intézmények alapításuktól fogva arra törekedtek, hogy a tudományos kutatásban, a publikációs tevékenységben is tükröződjék felsőoktatási jellegük. Ezt a célt a nyilvánosság előtt is jól szolgálták az intézmények periodikái - köztük az Embernevelés is -, amelynek most VI. kötetét ajánlhatjuk az érdeklődők szíves figyelmébe.
A kötet szűkre szabott méretei nem teszik lehetővé intézményi kutatómunkánk teljes vertikumának bemutatását, ezért a szerkesztésnél arra törekedtünk, hogy az egyes tanulmányok tükrözzék az itt folyó műhelymunka irányait, egyes eredményeit. A főhatóságunk által jóváhagyott középtávú kutatási programunk újabb lendületet adott a tudományos tevékenységhez, szélesedtek kapcsolataink a mindennapi gyakorlattal és a kutatást orientáló intézményekkel. Az Embernevelés VI. kötete a középtávú kutatási tervben megfogalmazott feladatok megvalósításának első eredményeit is tükrözik.
Főiskolánk jellegéből szükségképpen következik, hogy a tanulmányok nagyobb hányada a pedagógia, a képzés kérdéseivel foglalkozik. Ez megfelel a felsőoktatás - benne a pedagógusképzés - fejlesztésére irányuló párt- és állami dokumentumok szellemének, annak, hogy az oktatói kar az eddigieknél erőteljesebben járuljon hozzá a pedagógusképzés megújításához, ezen keresztül pedig a közoktatás tartalmi fejlesztéséhez. Vissza