Embernek maradni

Fülszöveg

"Valahol, valamikor el kell majd számolnunk az életekkel, amelyek akarva, akaratlan a gondjainkra bíztak. Hogy ki előtt? Az isten tudja. Talán csak a saját lelkiismeretünk előtt. Nem mi tettük a földet pokollá, nem kértük a sarzsit az ördögtől, magunk is csak korbáccsal kényszerített rabszolgái vagyunk. De ha már így van, egyetlen becsületes magatartás lehetséges a katlan szélén. Nem elszaladni onnan, mit sem bánva, ki hullik bele, ki nem, hanem megállni és megóvni a lezuhanástól, akit lehet. Vagyis hát embernek maradni, az emberek mellett maradni. Egy tanárom egyszer a francia irodalom roppant gondolati anyagát mintegy összegezve azt mondta: a humanizmus mindenesetre olyan eszme, ami miatt sohasem kell szégyenkeznie az embernek..."
"...Fél szemem a takaró fölött, az ágykorlátra csatolva derékszíjam, pisztolytáskám. Sáros. Persze. Alaposan odakenődtem a földhöz. Nyelve felkunkorodik. érdekes. Pedig talán háromszor se nyitottam ki szeptember óta. Lőni meg? Egyszer se? Hat tölténnyel indultam el Légrádról, és hat tölténnyel érkeztem meg Pestre. Ugyanazzal a hat tölténnyel. Buta história. Hadiemlékül hat golyó és egy körömnyi seb. Tucatjával pusztultak el körülöttem az emberek. Én meg élek. Hat érintetlen golyóval a pisztolyomban és egy lyukkal a combomon."
Bujdos Antal emlékei és gondolatai ezek - a szerző az ő sorsában, a dokumentumregény eszközeivel mutatja be a második világháború zárófejezetének egyik jelentős, mindeddig irodalmilag nem, de történetileg is alig feldolgozott szakaszát, az 1944 szeptemberében Dél-Erdélybe betört magyar hadsereg támadásának, visszavonulásának és összeomlásának történetét. Számos ismeretlen dokumentum beiktatásával ad hiteles képet az eseményekről, az áldozatul odavetett csapatok felmorzsolásának és elvérzésének tragikus folyamatáról Aradtól Budapestig, s e háttér előtt bontja ki egy becsületes szándék vergődését és tettre érését. Vissza