Emberként élni (dedikált példány)

Fülszöveg

"Úgy érzem, hogy Emberként élni című kötetemben először mutathatom be, ha nem is teljességében, de árnyaltan és érzékletesen azt az emberi-költői világképet, mely több évtizedes küzdelmeimből napjainkig kialakult bennem. Miközben kócos-lázas ifjúkori verseimet és kínban-örömben-szerelemben érlelt tegnapi és mai, új verseimet rostálgattam és csiszolgattam, lépten-nyomon elémbukkant egy folyton lányok után csavargó, írogató kis vasgyári kifutófiú, és egy lázongva "verselgető" fiatal munkás, egy tollforgató katona és egy "forgószélből" kilépő, megperzselődött tűztáncos, balladás költő, akikkel ma, őszülő fejjel is azonos vagyok és azonos, forradalmi-humanista eszmék jegyében segítem formálni hazám emberi arcát ebben a mi vajúdó, katarzisát élő kozmikus világunkban, melyben nap nap után élnünk, dolgoznunk, szeretnünk és boldogulnunk kell, és amelyben napról napra győznünk kell az embertelenség világrontó, háborús szelleme ellen, hogy emberként élhessünk e földön. Emberként. Tehát nemcsak jól, hanem szépen is. Egymást megbecsülő emberséggel, felelősségteljes békés-tevékeny erkölcsi harmóniában, személyi, családi, kisközösségi és társadalmi méretekben, az emberiség viszonylataiban egyaránt. Verseimmel, melyeket jelképes értelemben a csepeli gyárkemencék fényeinél és melegénél írtam és írok, mindig az egyetemes életet, az ember szabadságát és teljes, örömteli kibontakozását kívánom szolgálni, s egy-egy derűs-borús emberi arc, egy-egy verejtékcsepp, esőcsepp és búzaszem "tükrében" is megkísérlem megmutatni azt az elemi rokonságot, ami egy-egy szép, teremtő gondolat, egy-egy tűzből kipattanó szikra és a csillagok között van." Vissza