Emberi és isteni nagyság és egyéb beszédek

Előszó

Robertsonnak, a keresztyénség egyik legkiválóbb igehirdetőjének, a korán elhunyt brightoni lelkésznek, fordításomban megjelenő immár 4-ik kötetét legjobb szeretném minden előszó nélkül útnak bocsátani. Hiszen Robertson nem ismeretlen a magyar igehirdetők előtt. A nagy Révész Imre nem egészen egy évtizeddel Robertson halála után már három füzet Robertson-beszédet adott ki átdolgozásban, amelyeket a közönség nagy szeretettel fogadott. Attól fogva számos cikk, értekezés foglalkozott Robertsonnal, míg végre Ravasz László: „A gyülekezeti igehirdetés elmélete'' c. müve 174. s köv. lapjain művészies tömörséggel, gyönyörűen rajzolta meg Robertson igehirdetői egyéniségének képét. Ezenfelül Robertsonnak egészen jól megfigyelhetően van egy kis hü és odaadó olvasó köre a magyar igehirdetők körében, amely minden alkalommal örömmel ül oda a mester lábaihoz.
De azért mégis irok előszót s hálával kell megjegyeznem, hogy e kötet I., IV., V., VI., VII., IX., X. és XVIII. beszédeinek fordításánál Fazekas Lajos adászteveli és a XI. beszédnél Révész Imre debreceni lelkésztársaim kéziratait használtam sikeresen. Ök is szívesen foglalkoznak Robertsonnal.
A másik megjegyzésem a kötet végén található, Mózes I. könyvéről mondott beszédekre vonatkozik. 1850 januárjában betegségéből meggyógyulva tért vissza Robertson Brightonba s februártól kezdődőleg egész a következő év május haváig foglalkozott délutánonként a szószéken Mózes I. könyvével. Ezek a beszédek, ahogy a ránk maradt torzóból megállapíthatjuk, minden ízükben Robertson megfélemlíthetetlen őszinteségét, hasonlíthatatlan igehirdetői művészetét tükrözték vissza. Mélyen sajnálhatjuk, hogy a barátai felkérésére utólag készült kivonatos feljegyzések olyan hiányosak. De azért hálára vagyunk kötelezve Robertson fiának, hogy ezeket a beszédtöredékeket is kiadta. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy magunk előtt lássuk a romokból a hatalmas alkotást. Nem kell hozzá igen nagy szakértelem, hogy megértsük Robertson alapvető gondolatait s még a legtöredékesebb beszédből is igen sok okulást vegyünk.
Utoljára arra a kérdésre kell felelnem, hogy miért nem dolgoztam át ezeket a beszédeket s miért nem hoztam közelebb a kathedrai használathoz. Ezt én tudatosan elkerültem. Az én célom más volt, mint azoké, akik Robertsont átdolgozták. Én azoknak, akik Robertson-átdolgozásokat várnak, csak azt mondhatom: Ime! Tessék átdolgozni őket! Én az egész igehirdető Robertsont szeretném nyújtani egy olyan igehirdető nemzedéknek, amely az Isteni Ige nagyszerű szolgálatát igazi nagyság igehirdetői küzdelmein óhajtja tanulmányozni. Ezek bőségesen tanulni fognak ezekből a kötetekből.
Győr, 1924 jul.
A fordító. Vissza