Emberhalászok

Előszó

Még nem volt harminc éves Maxence Van der Meersch, mikor 1936-ban elnyerte a Goncourt-díjat. Első irodalmi próbálkozásaitól töretlen vonal vezet felfelé: egyre inkább az igazság keresése a célja, egyre inkább az örökkévalóság fényénél nézi múló, tragikus sorsunkat. Nem szakad el a valóságtól, sőt oly közelről és oly nyílt, jól látó szemmel fürkészi az emberiség sorsát, hogy az "új Zola" nevet kapta a francia kritikában. Naturalizmusa azonban nem Zola kétségbeejtő világszemlélete. Nagyon jól érzi, hogy a bete humaine, mely kétségtelenül él a tömegek lelkében, nem szükségszerint való: látta, személyesen győződött meg róla, hogy az egyszerű munkás, még ha a legmostohább körülmények között nő is fel erkölcsi szempontból, vágyódik a nemesebb, az emberibb, az istenfiúi élet után. Ennek a felfelétörésnek állított hihetetlen egyszerű művészettel emléket tizedik regényében, az Emberhalászok-ban. Irányregény-e az Emberhalászok? Nem. Legalább is nem abban a rosszízű értelemben, ahogyan ezt a szót használni szoktuk. Egy egyszerű munkás őszinte önéletírása, mely vádol, elgondolkoztat és beláttatja velünk azt a rettentő mulasztást, amelyet az emberiség nagy többségével szemben, a munkásokkal elkövettünk. Sokkal inkább nevezhetnők történelmi regénynek: azzá teszi a sok apró részletből összetevődő éles korrajz és a benne szereplő történelmi személyek is. Hiszen a regény nem csupán Pierre Mardyck története, hanem a J. O. C.-nak a regénye is.
A J. O. C. (Jeunesse Ouvriére Chrétienne) a regényben szereplő Cardijn abbé alapítása. Bruxellesben 1926-ban hívta életre az akkor még egyszerű kis káplán ezt a hatalmas, egyre erősödő világmozgalmat. A J. O. C. - a Szentatya szavai szerint - az Actio Catholica tökéletes megvalósítása. Célja a munkásifjúság - a jövendő munkástömegek - rekrisztianizálása. Ezt a célt pedig csak úgy lehet elérni, ha maguk a munkásifjak lesznek a munkásifjak első apostolai. Ez a szervezet nem politikai párt, sem pedig különleges, vagy egyéni célok után törő egyesület, hanem világi apostoloknak, jól képzett vezetőknek, hódítóknak elit-csoportja. A fehér-vörös mezőben keresztet körülfogó búzakalász, a jocisták jelvénye, egyre gyakrabban tűnik fel az egyszerű munkások gomblyukában.
1936-ban, a nagy szocialista gyármegszállások és a spanyol polgárháború évében játszódik az Emberhalászok. Megható, bibliai közvetlenséggel állítja elénk azt a rengeteg megpróbáltatást, amellyel ezek az egyszerű emberek megküzdenek. Nyugodtan lehetne a modern szentek legendájának is nevezni ezt a regényt - és amikor letesszük, egy pillanatig gondolkodjunk még el annak a feladatnak nagyszerűségén, amelyért társadalmilag kicsiny, de lélekben annál nemesebb emberek mindent készséggel vállalnak, a mi századunkban, a mi társadalmunkban, itt, körülöttünk... Vissza