Fülszöveg
Csak az ember főz.
A többi hideget eszik.
Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy - ha nem is tud, ha nem is szokott - legalább néha, hébekorba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy.
Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze.
Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien.
Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba... Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.
"Mikor már Sári nem tudott jönni többé, akkor búcsúzóul írtam neki egy libamájat.
Mivel azokban a napokban - régen volt -...
Tovább
Fülszöveg
Csak az ember főz.
A többi hideget eszik.
Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy - ha nem is tud, ha nem is szokott - legalább néha, hébekorba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy.
Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze.
Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien.
Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba... Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.
"Mikor már Sári nem tudott jönni többé, akkor búcsúzóul írtam neki egy libamájat.
Mivel azokban a napokban - régen volt - megadatott a Gundelben végigpotyázni egy liba- és kacsamájas menüt - ezért szép hivatás a hírlapíróé -, hát úgy csináltam, ahogy Láng úr könyvében áll.
Tejben áztattam a szép darabot pár órán át, majd lecsöpögtettem, megtörülköztettem, aztán belepottyantottam a forró libazsírba. Miután megpirult mindkét oldala szépen, kis vizet löttyintettem alá, eloltottam az ekkor keletkezett kis tüzet, zsírjára pároltam, sütöttem a májat, amíg úgy nem éreztem, hogy már a legeslegközepe is átsült, de még puha maradt mindenütt. Ekkor lehűtöttem, jégre tettem, s másnap vékonyan szelt, s libazsírral szintúgy vékonyan megkent kenyérszeletekre vágtam nem is oly vékony, ám igen gusztusos darabokat a májból, falatka pritaminnal, lilahagymával, kétfilléresnyi savanyú uborkával díszítettem, megsóztam, kicsit meg is paprikáztam, és - akár egy távolba indított levelet - föladtam."
Vissza