Emberek, tanyák, sorsok a mártélyi tanyavilágban

Fülszöveg

Én, Kiss Jánosné, Dezső Jusztinka 1928. november 12-én, egy Hódmezővásárhely közeli tanyán, a Tanya 2346-ban születtem. A tanyát szüleim bérelték, mivel nekik földjük nem volt. 1935-ben a tegehalmi iskolában lettem elsős. Az iskolai végzettségem öt elemi. Apám ügyes, barkácsos ember volt, bérestanyásként dolgozott, mindig volt ennivalónk, ruhánk, boltba csak cukorért, sóért, gyufáért kellett menni. Tőle sok mindent már kisgyermekként is megtanultam a házkörüli munkákból. 1942-ben szüleim külön mentek, édesanyámmal, húgommal maradtam kényszerűségből. Apás gyerek voltam, mindez nagyon megviselt. Apámat többé nem láttam, halála hírét újságból olvastam. 1945-től 1948-ig egy rokkant kisparasztnál szolgáltam. Szinte mindenféle, még férfiembernek való munkát is végeztem. Így éltem meg a háborús éveket, az oroszok különböző dolgait, kis keresetem értéktelenné válását, aztán a beszolgáltatási időket. 19 éves voltam, mikor a gazdám unokaöccse feleségül akart venni, de családjuk... Tovább

Fülszöveg

Én, Kiss Jánosné, Dezső Jusztinka 1928. november 12-én, egy Hódmezővásárhely közeli tanyán, a Tanya 2346-ban születtem. A tanyát szüleim bérelték, mivel nekik földjük nem volt. 1935-ben a tegehalmi iskolában lettem elsős. Az iskolai végzettségem öt elemi. Apám ügyes, barkácsos ember volt, bérestanyásként dolgozott, mindig volt ennivalónk, ruhánk, boltba csak cukorért, sóért, gyufáért kellett menni. Tőle sok mindent már kisgyermekként is megtanultam a házkörüli munkákból. 1942-ben szüleim külön mentek, édesanyámmal, húgommal maradtam kényszerűségből. Apás gyerek voltam, mindez nagyon megviselt. Apámat többé nem láttam, halála hírét újságból olvastam. 1945-től 1948-ig egy rokkant kisparasztnál szolgáltam. Szinte mindenféle, még férfiembernek való munkát is végeztem. Így éltem meg a háborús éveket, az oroszok különböző dolgait, kis keresetem értéktelenné válását, aztán a beszolgáltatási időket. 19 éves voltam, mikor a gazdám unokaöccse feleségül akart venni, de családjuk megakadályozta. 1949-ben egy hozzám hasonló szegény, árva legényhez mentem. Részes munkából éltünk, mind nehezebben. 1952-től férjem az állami gazdaságba szegődött. 1956-ban nem egészen boldog házasságomból kislányom született. A rossz házasság, az egyre nehezebb, megértés nélküli megélhetés, téeszesítést megrendítette egészségemet, gyógykezeltek. 1959-ben végül is bekényszerültem a Tsz-be. 1960-ban vettünk egy mártélyi kis tanyát. A Tsz-ben is keményen, sokat dolgoztam, én így tanultam el édesapámtól. A házasságom csak nem jött rendbe, 26 év után elváltunk. Nemsokára összeházasodtunk a barátommal, aki segített a nehéz években. A Tsz-ben többféle munkát is végeztem, de legtöbbet mérlegkezelőként dolgoztam 1983-ban történt nyugdíjazásomig. Nyugdíjasként visszagondolva életemre, látva, mily nagyon megváltozott a világ, gondoltam leírom mindazt, ami velem és körülöttem történt, ne menjen feledésbe. Vissza