Emberek és emberkék

Fülszöveg

Askenazy apró prózai írásainak e gyűjteménye újra megcsillogtatja a magyar olvasó előtt szerzőjének sokoldalú, finom fogékonyságú tehetségét, és nemes művészi formában, igaz humánummal tárja elénk a mindennapi és nem mindennapi problémákkal zsúfolt emberi világot.
Askenazy a rövid próza mestere, és a mester szó ebben az esetben valóban rangot jelöl. Kevés írónak adatott meg a művészi sűrítés, az elhallgatással hangsúlyozott közlés és a villámgyors atmoszféra-teremtés tudománya, amely Askenazyt annyira jellemzi, és kevés író tudja a "nagy témákat", az élet alapvető és örök problémáit olyan pátoszmentesen és mégis olyan hatásosan felvetni, helyesebben felvillantani, mint ő. Valóban "csak" az alapproblémák érdeklik: az élet-halál kérdése, az élet fenyegetettsége a háborúban és az embertelenségben, az emberi kapcsolatok eltorzulása, az emberi vágyak állandó összeütközése a valósággal. De bármilyen tragikus helyzetekhez jut is el e problémák felvetése során, minden írásán átsüt az emberben való hit, az élet jobbá tételének lehetőségére utaló meggyőződés, amely nemcsak az írások valamiféle fanyar derűjében jut kifejezésre, hanem, sőt főképp a tisztaszívű, jószándékú és bátor emberek oly gyakori megjelenítésében és "gyermek-etűdjeinek" (Emberke, Szerelem a ládában) utolérhetetlenül bájos jeleneteiben is.
Askenazy szuggesztivitásának egyik titka az a költőiség, amely nemcsak megkapóan bizarr szabadverseiben nyilvánul meg, hanem minden prózai munkájában is, és különösen a gyerekekről szólókban. "Az ellopott hold" pedig inkább prózában írt költemény, mint költői próza.
Ez a kötet Askenazy eddigi életművének keresztmetszete. Néhány munkáját teljes egészében tartalmazza, a többiből pedig (útleírásait, színdarabjait kivéve) válogatást közöl.
Az olvasó bizonyára szívesen fogadja majd ezeket az írásokat, amelyek széles és változatos cselekményskálában, derűsen vagy mélabúsan, de mindig meggyőzően az emberi kapcsolatok közvetlenségének és tisztaságának vágyát tükrözik. Vissza