Emberek a nyári éjszakában (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ha egy geológiai katasztrófa következtében a tenger árja elöntené a finn félszigetet - írja a könyv fordítója a világhírű finn klasszikusról készített tanulmányában -, és elpusztulna minden kép és festmény, amely Finnország természeti szépségeit ábrázolja, a finn természet diadalmasan élne tovább Sillanpaa műveiben, és könyveinek lapjai közül kiáradna az a szavakba nem foglalható varázs, amellyel a finn tájak bánatos szépsége megigézte azok lelkét, akik ismerik Finnországot.
A finn nyár tenger, amelyen az élet minden évben átmegy az új tavasz partjáról az új ősz szemközti partjára. Olyan a nyár, mint valami láthatatlan, egyre gyarapodó erő, amely mindenre kiterjeszti hatalmát.
Időtlen az örök és fehér fényű éjszaka is. Nemcsak az egymás földrajzi közelségében élő emberek sorsát fonja össze - mint az Emberek a nyári éjszakában c. regényben -, hanem összekapcsolja az egymást felváltó nemzedékeket is, egybeolvasztja a múltat a jelennel, a jelent a jövővel."
Frans Eemil Sillanpää, a legnagyobb finn író - Koskinen Frans Henrik béresgazda és Mäkelä Loviisa Vilhelmina hämei parasztleány fia - 1888. szeptember 16-án született Hämeenkyrőben, egy roskadozó malomépülethez vezető híd végében álló erdei kunyhóban, Sillanpää-ben (magyarul hídfőt jelent), amelyről az író vezetéknevét is nyerte. Tízéves korában a szülőháztól távoleső Haukijärvi falu újonnan megnyílt népiskolájába íratták be, majd Tampere város reállíceumába került, és a kitűnő eredményű érettségi vizsga letétele után a helsinki egyetemen főleg biológiai tanulmányokat folytatott.
Korán kezdett el írni. Első nagy sikerét 1916-ban megjelent Élet és napsugár című regényével érte el, ezzel a prózában írt, elragadó, lírai költeménnyel, mely a verőfényes finn nyárról, "az élet gyönyöreiről", a szerelemről szól. Kitűnő alkotását novellás kötetek és újabb regények követték, köztük a számos nyelvre elfordított Jámbor szegénység és az 1939-ben Nobel-díjjal jutalmazott Silja. Vissza