Előszó
Úgy hiszem, hogy az Éden elvesztése tette feladatává az embernek, hogy orcája verítékével művelje a földet, mely az átokszavak szerint csak „tövisét és bogáncsot" hajt a bűn büntetéséül. A bozót...
Tovább
Előszó
Úgy hiszem, hogy az Éden elvesztése tette feladatává az embernek, hogy orcája verítékével művelje a földet, mely az átokszavak szerint csak „tövisét és bogáncsot" hajt a bűn büntetéséül. A bozót kiirtása, a mocsár lecsapolása, az elvadult táj megszelídítése - középkori gondolkodás szerint - erkölcsi kötelessége az embernek. Méltó hozzá - tartották róla -, hogy újra széppé tegye a földet, olyan széppé, amilyen volt valamikor a Paradicsom.
Tudom, a középkor messze van és manapság az Édenen kívül az emberi kapcsolatokból minden bizalmat kiölő önzés dominál, társadalmunkra a „széttartás" jellemző. Érezzük a tövis és mocsár, az „újfajta" nyomor jelenlétét, ami nemcsak anyagi, de kulturális, szellemi és érzelmi szinten is tetten érhető. Megszabja ez az írástudó, a verset író feladatát: újra széppé kell tenni a földet.
Ezzel próbálkozik ismét egy kötet erejéig Gáts Krisztina Beáta, akinek legszemélyesebb kifejezése, érzéseinek, álmainak, tapasztalásainak szép, szent játéka ez a vers. A szeretni, használni tudó és akaró lélek megjelenése ez sorokba, ciklusokba, kötetbe szedve, kötve. De szavakba öltözés-öltöztetés is, ami azt sugallja rövid kötetcímével - Emberbőrben -, hogy minden körülmények között megmaradt szeretetre éhes és képes, optimista, önmagát adó és vállaló embernek. Olyannak, aki felfedi érzéseit, titkait, s belső világa mellett figyel az őt körülvevő világra is. így aztán a bevallott három X valóban nem rossz mix...
Vissza