Előszó
A könyv tartalmából:
Amikor a fiatal Herman Lipót közölte szüleivel és a nagymamával, hogy festő szeretne lenni, azt mondta a nagymama:
- Malen ist keine Beschäftigung.
Vagyis hogy festőnek...
Tovább
Előszó
A könyv tartalmából:
Amikor a fiatal Herman Lipót közölte szüleivel és a nagymamával, hogy festő szeretne lenni, azt mondta a nagymama:
- Malen ist keine Beschäftigung.
Vagyis hogy festőnek lenni nem foglalkozás.
A család kereskedőt akart faragni a jóeszű fiúból. Torontál megyében, Nagyszentmiklóson éltek (ma Sanicolaul Mare, Románia), abban a nagyközségben, melynek a századelőn a Révai Lexikon szerint 10 617 lakosa volt, ebből "2 121 magyar, 3 227 német, 3 938 oláh és 1 134 szerb". A zsidók, akik közé Hermanék is tartoztak, a népesség összeírásakor általában magyarnak vallották magukat, habár otthon többnyire németül beszéltek.
Ez a "német" furcsa, többszörös keréknyelv volt. Részben az Osztrák-Magyar Monarchia művelt, ápolt, osztrákos színezetű német nyelvéből, részint pedig a kelet-európai, közelebbről a galíciai zsidóság által beszélt jiddis nyelv elemeiből tevődött össze. Ami a jiddist illeti, ez eleve keverék: egy középkori német nyelvmaradvány dúsult fel héber, lengyel és orosz kifejezésekkel, szófűzésekkel, mint például abban a szólásmondásban is, amit a fiatal Herman Lipót fejére is idézhettek, amikor leendő foglalkozásaként olyan pályát akart választani, amely "nem foglalkozás"; meglehet, a családi vitában valamelyik nagybácsi dühösen így fakadt ki:
- Jede Stadt hat ihr Meschügenen.
Vissza