Előszó
Kamaszaink egyre önállóbbak, testben-lélekben növekednek, mégis gyermekek. Sok öröm és gond részese ilyenkor a szülő, és a felelőssége óriási. Problémákkal küszködnek a gyermekek is, és olykor igénylik, máskor elutasítják a felnőtt segítségét. Azért, ha már önállóságukat tisztelve engedték el a kezüket, legyenek mindig gyermekeik mellett, hogy érezzék a háttér biztonságát, a családi otthon fészek-melegét, a szülői szeretet, türelem és áldozatvállalás határtalanságát. Akkor követni fogják majd a családi példát, elfogadják a tanácsot, kikérik a véleményüket.
Munkafüzetünk abban segít, hogy az önállósuló gyermek felkészüljön az élet küzdelmeire, a helyes életvezetésre (életcél), fejlessze képességeit a boldogságra, sikerre. Helyes viselkedést, magatartást (jellem, érzelem és erkölcsi neveléssel) célzunk a programmal, melynek megvalósításához az Önök segítségére számítunk.
Kérjük, bízzanak gyermekeikben, adjanak nekik kellő szabadságot — tisztelve a kialakuló egyéniséget. így elfogadják majd elvárásaikat, megértik azt, hogy a helytelen viselkedés helyett a normát várják el tőlük.
A felelős szülői magatartás ne legyen merev, mindig segítse a hiba javítását. Minden gyermek boldog, sikeres életre vágyik. Ambicionálják is erre őket.
A költő Garai Gábor a nevükben mondja Önöknek:
„értsétek meg: nekünk több szeretet kell,
több, sűrűbb, viszonzatlanabb,
ne érdemeink szerint mérjétek,
szükségletünk szerint, s szükségletünk
határtalan a szeretetből
s bízzátok ránk a hálát: lesz talán."
Kívánjuk: legyen!
A szerzők
Vissza