Ember fia és farkasa

Fülszöveg

Cseres Tibor mondja könyvéről:
Válogatott elbeszélések - ha nem is teljes pályakép, de valahogy mégis hosszmetszet, oldalnézetből, a megtett útról. Vázlat persze inkább, de egyben vázlatos híradás is (vagyis árulkodás) az író élményvilágának terjedelméről, mélységéről és magasságáról, talán egész írói világáról is. Talán némi tanulság is leszűrhető az író rejtett bölcseletéről vagy bölcsességéről (ha van ilyen) s módszeréről, még ha tagadná is, hogy van egyáltalán módszere.
A modern novella, úgy gondolom, kísérlet, megújuló nekifutásokkal. Az író dolga: kísérletezés a megfigyelt célok s belátott magaslatok megközelítésében. Mindig más irányból, mindig más és új eszközökkel férkőzni hozzá a téma gócához, a mondanivaló magvához, lebontva róla mindazt, amit a hanyag és figyelmetlen természet buja vegetációja reárakott. Ez a munka lényege! Megközelítés tehát és lemeztelenítés!
A fölösleges díszek irgalmatlan letépésével, sőt a fölösleges hús lefaragása által is.
Ne maradjon más, csak csontok, inak, idegek s valamennyi izom, nem több a szükségesnél!
Érzékenység, de az érzelmekből sem több, csak amennyi kell. Késekkel, tűkkel, savakkal, lúgokkal dolgozunk, mint valami orvos meg vegyész meg rézmetsző. S mérgekkel is, mint aki megölni kész alkotásában, ítéletében, s képzeletében bárkit, akár magát is. Eleven sorsokon dolgozunk, teremtett embereket olvasztunk egybe, hogy céljai, tagadásai és szimbólumai legyenek saját maguknak, s amire látszólag rendeltettek.
Az olvasó itt azt mondhatja: elég, majd meglátom! Csak olvasva képzelhetem, hogyan is gondolja, uram!
Igen, elég az elméletből - mondja az író is, aki azt szeretné látni, hogy minden szándéka teljesül, azt szeretné hinni, hogy minden rejtett célzás is megértésre talál.
Ezért szükséges, hogy a módszer, mint a sors keze, legyen kegyetlen, de a megvalósult művek fölött ott lebegjen a kegyelem, a teremtő isten és a megértő olvasó kegyelme. Vissza