Ember és történelem

Előszó

E kis kötetben jelenik meg elsőizben Hegel eredeti írása magyar nyelven. Ez annál csodálatosabb, mivel az újkori filozófusok közül Descartes és Kant után Hegelnek volt legnagyobb hatása Magyarországon nemcsak a bölcseletre, hanem a történetírásra, jogra, esztétikára is. A XIX. század elején, tehát még Hegel életében ép oly heves vita indult Hegel filozófiájával kapcsolatban a magyar szellemi életben, mint alig egy-két évtizeddel korábban Kant eszméi körül. Tarczy Lajosnak, a pápai főiskola tanárának, aki elsőnek ismertette a hegeli bölcseletet, mindjárt katedrájával kellett megfizetnie merészségeért. A filozófus Warga János, a jogász Szeremley Gábor, a mathematikus Taubner, a theológus Heisler József, de mindenekelőtt Erdélyi János, az egyetlen, akinek működése ez időben túlhaladta a szakfilozófia határait és a szélesebb közönségig is eljutott, már akadálytalanul hirdethetik a hegeli tanokat, igaz ugyan, hogy inkább ó-, mint újhegeliánusi értelmezésben. Kerkápoly Károly pedig már a 48-as forradalom lezajlása után, közéleti tapsoktól kísérve mutathatja ki, hogy a történeti fejlődés a szabadságtudat fejlődése és több a Bécs elleni politikum, mint a tudományos igazság abban, hogy a világtörténeti népnek a kaukázusi fajt ismeri el. Viszont a 67-es kiegyezés szelleme lebeg Horváth Cirill hegeli „konkretizmusa" felett, aki elismeri ugyan az ellentétek egységét, azaz Ausztria és Magyarország egymásrautaltságát, de nem eme ellentétek azonosságát. Vissza