Ember és gép (Dr. Castiglione László könyvtárából)

Előszó

Évek óta dolgozom egy nagyobb munkán, melyből a következő lapokon néhány gondolatot ismertetek. Azt a szemléleti módszert, melyet a „Nyugat alkonya" című munkámban csak nagy kultúrák szemléletére alkalmaztam, most ezek történelmi előzményén: az ember őstörténetén fogom kipróbálni. Előző munkáimnál azt tapasztaltam, hogy a legtöbb olvasó nem tudja az egész gondolatszövedékét áttekinteni és míg elvész a megszokott részlétékben, addig az egészet vagy ferdén, vagy egyáltalán nem látja meg és ennek következtében hamis képet alkot magának mindarról, amit mondtam, vagy amiről szó esett. Mindig az volt a nézetem és ezután is az lesz, hogy az ember sorsát csak úgy érthetjük meg, ha tevékenységének minden területét egyszerre és egymással összehasonlítva szemléljük és nem esünk abba a hibába, hogy az élet egyes oldalait - pl. a politika, vallás, vagy művészetek felől szemlélve - világítjuk meg abban a hitben, hogy ezzel az egészet megismerjük. Mégis megkísérlem néhány kérdés felvetését, melyek önmagukban és összefüggésükben talán alkalmasak arra, hogy az emberi sors nagy kérdésére - ha csak időlegesen is - választ adjanak. Vissza

Fülszöveg

OSWALD SPENGLER
az elmult világháború után, a frissen kötött béke reménykedő éveiben belekiáltotta a világba az intő szózatot: csak a kezdetén vagyunk a nagy katasztrófáknak, új háborúk következnek és ezek még borzalmasabbak lesznek, mint az úgynevezett világháború. Kimondotta azt is, hogy az európai ember önmaga fogja lerombolni kultúrájának büszke alkotásait, hogy egy új barbarizmus korszakába léptünk, amely az európai műveltség bukásával, a Nyugat alkonyával egyértelmű. Az új világégés kellős közepén nem akarjuk eldönteni, igaza volt-e Spenglernek vagy sem, vájjon csupán a háborúvesztés pesszimista prófétája szólt-e belőle vagy a világtörténelem egyik legnagyobb bölcselője értelmezte-e helyesen korunkat. Bizonyos azonban: az európai kultúra fenyegető veszélyeit őnála jobban senki nem ismerte fel. Meglátta a technika csodálatos haladásában rejlő veszedelmet is. Mi lesz, - kérdezte - ha egyszer az ember a természet legyőzésére szánt tökéletes fegyvereit nem az építés, gyógyítás és gyarapodás érdekében használja, hanem önmaga ellen fordítja, hogy romboljon és pusztítson. Ugyanaz a technika, amely az európai kultúrát oly csodálatosan felépítette, lesz majd a nyugati civilizáció igazi sírásója. - Ez a tanulmány EMBER ÉS GÉP mintegy összefoglalása, betetőzése Spengler nagy művének, amely »A Nyugat alkonya« címem jelenik meg magyar fordításban. Vissza