Ember beléd látok

Előszó

Mindig izgatta az emberek fantáziáját, hogy a lángelmék belső otthonát elrejtő függönyt félrevonva, néhány pillanatra bekukkanthassanak azokba a titokzatos műhelyekbe, amelyekben a halhatatlan alkotások megszületnek. Honnan jönnek, kitől származnak, hogyan dolgoznak és főleg miképpen élnek a zseniális emberek, akik mint hirtelen fellobanó csillagmeteórok jelennek meg az emberiség Kultúrájának égboltozatán és nemcsak saját korukat, hanem az utánuk következő évszázadokat is beragyogják lánglelkük fároszával?! A szó, mely ajkukról kirobban, - a betű, amely tollukból kiröppen és szárnyas Igévé lesz, - az ecsete és véső, amelyek nyomában a Szép örökbecsű alkotásai kelnek életre és a laboratóriumok csendes világa, ahol az emberi fájdalom gyógyító-művészei vívják titáni harcukat a Halál ellen, mind egy-egy tisztító szélvihar, amely orkánszerű rohanással söpri el a Múlt maradi előítéleteit és korhadó dogmáit. Az ismeretlenség ködtengeréből bukkannak föl ezek a szellemóriások és rendszerint szembetaláljuk magukat koruk szűklátókörű »tudósaival«, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak beletekinteni a felkelő Napba és hivatalos állásuk tekintélyköpönyegébe burkolódzva, fitymáló kézlegyintéssel szeretnék a korszakalkotó alkotásokkal együtt magát a teremtő zsenit is örökre eltemetni...
Röntgennek is végig kellett járni a megnemértés és a lekicsinylés kálváriás útját! Felfedezése olyan csodálatos volt és első pillanatban annyira hihetetlennek látszott, hogy még korának olyan ünnepelt szaktekintélye, Németországnak világhírű sebésztanára: Bergmann, ezt a kijelentést merte róla megkockáztatni: "Ne fűzzünk vérmes reményeket Röntgen felfedezéséhez!" Hát vajjon mit szól Bergmann tanár e »jóslatához« a mai sebészvilág? És mily fájdalmas szívvel írhatta Röntgen az itt következő sorokat legmeghittebb barátnőjéhez, Boveri tanár feleségéhez: »Bécsben előadást akartak az X-sugarakról (akkor még így nevezték a Röntgensugarakat) tartani, amelyhez, mint minden nyilvános előadás megtartásához a rendőrség engedélye kellett. - A rendőrség a kérelemre a következő határozatot hozta: »A Röntgensugarakkal való kísérletezés nem engedélyezhető...« Vissza

Fülszöveg

A könyv címe: »Ember, beléd látok« Röntgen egyik híressé vált kijelentése. Amikor ugyanis halhatatlan felfedezésének híre villámszárnyakon beszáguldotta a világot, egyik legnagyobb rajongójának, Edisonnak ajánlólevelével felkereste őt a nagy amerikai-angol folyóiratnak, a »Mc Clure's Magazine«-nek tudósítója, H. I. W. Dam, hogy felfedezéséről folytasson vele beszélgetést, amit könyvünkben később egyébként részletesen ismertetünk is. Ez alkalommal H. I. W. Dam a többek között azt kérdezte Röntgentől, lehetséges lesz-e majd a jövőben, hogy sugaraival az emberi szervezet belsejébe is bepillantást nyerjen, miután első felvételei csak az emberi kéz lefényképezésére szorítkoztak és annak csontvázképét vetítették a szem elé. Röntgen a kérdésre így válaszolt: »Remélem, rövidesen el fog jönni az idő, amikor az emberbe is belelátunk.« - És a hozzáözönlő levelek halmazából mindjárt elő is kereste a híres bécsi egyetemi tanárnak, Neusser-nek levelét, aki nagy örömmel közölte vele, hogy neki máris sikerült az ember belső szerveit megröntgenezni és ílymódon legelőször valóra váltani Röntgen jóslatszerű kijelentését: »Ember, beléd látok...« Vissza