Elvesztett évszak (dedikált példány)

Fülszöveg

A háromszoros József Attila-díjas költő 1929-ben született a Somogy megyei Kaposmérőn, ahol rinyahosszúfalusi zsellérként a vasúthoz szegődött édesapja anyjával megismerkedett. Középiskoláit Kaposváron végezte. Takáts Gyula volt az osztályfőnöke, s költőtörekvéseinek egyik első támogatója. 1947-ben az Eötvös Kollégium diákjaként Budapestre került. Verseit már gimnazista korában közölte a pécsi Sorsunk, egyetemista éveiben a Válasz. Első verseskönyve, a Hazafelé azonban a kényszerű hallgatás évei miatt csak 1955-ben látott napvilágot. Tanulmányainak befejezése után népművelési iskolákban tanított. Később - 1953 és 1956 között - a Csillag versrovatánál dolgozott, 1959-től máig az országos Széchényi Könyvtár Módszertani Központjának tudományos munkatársa. 1981-től 1987-ig a Magyar Írók Szövetségének alelnöke. Tizenegy önálló verseskönyve jelent meg ez idáig, továbbá válogatott versei A csend szólítása (1969) és Kélt újra jel (1969) címmel. Monográfiát írt József Attiláról és Igor Stravinskyról, tanulmánykötetet Bartók Béláról, s további három önálló tanulmánykötetet jelentetett meg; műfordítóként a világirodalom számos klasszikus és kortárs költőjének a munkáit tolmácsolta. válogatott versfordításait a Napraforgó (1967) és a Mezsgyék (1980) című kötetek tartalmazzák. Naplófeljegyzéseit a modern magyar művészetfilozófia legnagyobb szellemének vonzásában eltöltött negyedszázad emlékeiből Ezer este Fülep Lajossal címmel 1986-ban publikálta. Vissza