Elsüllyedt ország

Előszó

A puszta - akár egy hún szekértábor: köröskörül házak, mint sárban megfeneklett, ócska, fehér szekerek és középütt az óriási majorudvar. A házakon magasan elhelyezett, kicsiny ablakszemek lesnek félénkén, minden lehető rosszra elkészültén. A puszta külső területéről tégla-lépcsőfeljárókon hűvös, huzatos folyosók vezetnek a járgányos kúthoz, amely az udvar közepén zörög. Mellette, az ökör- és lópata dagasztotta pocsolya közepén hosszú nyárfavályú nyújtózkodik.
A téglaalaprajzú puszta déli és nyugati oldalán találjuk a cselédházakat, amelyeket magas fal köt össze. A hosszabb, déli oldalon nagy kapu következik, aztán az ökör- és a lóistálló, amelyek egybenyílnak. Az északi, rövidebb oldal mentén, a fal mellé biggyesztve látod a bognár- meg a kovácsmühelyt, amely elé szokott összegyűlni a puszta népe, hogy megbeszéljék a kovácsmesterrel problémáikat. Ezek mellé csatlakozik a parádés-istálló. Utadat a kastélypark magas kőkerítése állja el és a hörgő komondorok.
A nagy gyümölcsös és a díszkert, az üvegházzal nagyobb helyet foglal el, mint az összes cseléd kender földje. (így nevezik a veteményes kerteket.)
A puszta északi csücskében, mint éhes, hidegvérű pók gubbaszt a kastély könyörtelen hálója sarkában. A nyugati oldalán keszeg patak oson, azon hidacska ível át. Mikor átrobog rajta valamelyik urasági, gazdatiszti hintó, messzekong, akár egy dzsungel tam-tam és az egész pusztában mindenki keményebben fogja a munka boldogabbik végét: - Jönnek az Úrék. Csak hibát ne találjanak! Vissza