Fülszöveg
„Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell hálnia.
Ezek a múlt-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz kán. A város, ahol Jókai csak félórára is megfordult, azon nyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-^ ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe~mefevedve;; ember legyen, aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta 'rettenetes képességét,, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem», minden vonás egy halott idő, egy darab í eleven múlt. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, l- „lezárt egy korszakot"
t , í/ , Illyés Gyula
( ,
/ I f
TAB^AnDuS-
Ara: 3490,-Ft
Egy régi...
Tovább
Fülszöveg
„Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell hálnia.
Ezek a múlt-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz kán. A város, ahol Jókai csak félórára is megfordult, azon nyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-^ ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe~mefevedve;; ember legyen, aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta 'rettenetes képességét,, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem», minden vonás egy halott idő, egy darab í eleven múlt. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, l- „lezárt egy korszakot"
t , í/ , Illyés Gyula
( ,
/ I f
TAB^AnDuS-
Ara: 3490,-Ft
Egy régi kastélyban
Ansbachban, az őrgrófok kecses reneszánsz kastélyában bolyongok, melyben annyi aranyos terem van, hogy mire végére érek, kifáradok, mint egy távgyaloglástól. Az angolok, akik velünk járják a kastélyt, föl vannak háborodva. Vezetőnk csak németül tud. Ok viszont egy kukkot se tudnak németül. Ezért a vezető ügy igyekszik segíteni magán, hogy továbbra is németül ugyan, de tagoltan és kiabálva beszél az angolok felé, mint a hülyéknek vagy süketeknek szokás, abban a reményben, hogy így talán megértik őt. Ezen mindannyian röhögünk.
Svájci terefere
Az emberek roppant becsületesek. Utánam hozzák felöltőmet, melyet elhagytam egy padon. Ha vásárolok valamit, meg se kell olvasnom a pénzemet. Sohase adnak vissza kevesebbet. Ez megnyugtat. De többet se adnak vissza. Ez viszont lever.
Az újságokban hirdetést tettem közzé, melyben egy teljesen megbízhatatlan csirkefogót keresek, ki a délutáni órákban kissé szórakoztasson.
Itt szeretnék betegeskedni és meghalni. De élni lehetőleg egyebütt.
C/3
Párizs
Könyvek, mindenütt könyvek. Mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek szüretje
A Szajna-parton Vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy firankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet is. Miért? Talán mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, épp azért, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek.
Vonat
A vonat a mai emberiség titáni játékszere. Micsoda kaland is elutazni. Ami hajdan a vándorbot volt, a szerencsepróbálás, az Óperenciás tenger, a világgámenés, a mese, az ma tömören, összesűrítve mind együtt van egy vékonyka kis vasúti jegyben. Ezek a sápadt, elszántnak tetsző fiatalemberek, kik indulás előtt kihajolnak a vonat ablakából, olyan jelentősek és regényesek, mint az egykori fölfedezők és kalandorok.
Pipacsok a zöld mezőben
Ó, hogy rikolt a mező közepén az a sok pipacs. Mint a metélőhagymával dúsan hintett vajas kenyéren a rózsapaprika pora. Mint iskolai füzetünk födelén a tanár vöröstinta-packája. Mint a béketárgyalás zöld asztalán a népek kiontott vére.
Budapest
Semmi sem oly kivárhatatlan, mint az a félóra, mikor Budapest, a Gellérthegy s a Duna még kacérkodik velem, bújócskázik, nem akar feltűnni. Egy lidércnyomással rémítgetem magam: egyszer a vonatom napokig zakatol, s nem talál haza, aztán mikor ideér, nem a régi város köszönt, hanem valami más, talán pompásabb, gazdagabb, fényesebb, de idegen és ismeretlen. Lázálomnak is rettenetes. Bizony, most bevallom alázatosan, hogy mindennek értelme ez a föld, mely nélkül a világ nem is volna világ. Ott künn is csak azért szép, ami szép, mert annak ez a háttéré. Azért utazunk el, hogy visszatérhessünk ide.
Élmény
Az útról hazahozhatsz egy és más élményt, föltéve, hogy azok már akkor is veled és benned voltak, mikor otthon a vonatra szálltál. Más módja az élményszerzésnek nincsen.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal