Elsődleges szeretet és pszichoanalitikus technika II.

Fülszöveg

Szeretet és gyűlölet az emberiség örök kérdése. Miért történik, hogy környezetünk egyes tagjait szeretjük, mellettük biztonságban érezzük magunkat, örömet és jót várunk tőle vagy csodájuk; miközben másokat kerülünk, esetleg gyűlölünk? Freud munkásságának kezdete óta a pszichoanalitikus kutatás egyik fő témája az emberi lélek ezen hatalmas áramainak kutatása. Bálint Mihálynak ebben a kötetben, a mű első részében található tanulmányai jelentűsen hozzájárulnak a téma kibontásához. A szerző meggyőződése - és ezt hitelesen be is mutatja -, hogy ezeknek az érzelmeknek az összetettsége jobban megérthető, ha az anya és a csecsemő közötti nagyon elemi kapcsolat származékainak, derivátumának tekintjük azokat. Ezt az elemi kapcsolatot nevezi elsődleges szeretetnek. Az emberi érzések kutatásának talán legfontosabb lehetőségét a pszichoanalízis nyitotta meg, mégpedig elsősorban a páciens és az analitikus közötti kapcsolat tanulmányozásával. Ez a kötelék a pszichoanalitikus technika központi kérdése. Bálint Mihály gondolatai ezen a területen is sok régi, berögzött rutinnal kezelt kérdést helyeznek új megvilágításba - egyben új dilemmákat is életre keltve. Nyilvánvaló, hogy a psziché kora gyermekkori fejlődéséről, az első tárgyakhoz való gyermeki ragaszkodásról vallott nézetek és az analitikus technika kérdései szorosan összefüggenek. Ezt a területet vizsgálják a kötet második részének írásai, melyeket a világhírű szerző zömmel 1930 és 1952 között öntött tanulmányok formájába. A kötet harmadik részében a pszichoanalitikus képzésről szóló bálinti gondolatok kaptak helyet. Bálint Mihály mindig hangsúlyozta, hogy felvetései formálásában folyamatosan részt vett mindenben társa, Bálint Alice - annak ellenére, hogy csak egyetlen írásuk jelent meg közös szerzőséggel. Ez az egyik oka annak, hogy a gyűjtemény tartalmazza Alice utolsó írását, amely Az anya iránti szeretet és az anyai szeretet címet viseli. Vissza