Előszó
Egy kiadásra váró kottás dalosfüzet anyagát tartom kezemben, és - mint mindig, ha egy-egy új dolog születésénél bábáskodhatom - valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés vesz rajtam erőt.
Régi,...
Tovább
Előszó
Egy kiadásra váró kottás dalosfüzet anyagát tartom kezemben, és - mint mindig, ha egy-egy új dolog születésénél bábáskodhatom - valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés vesz rajtam erőt.
Régi, ifjúkori emlékképek villannak elém - azok a lelkesült évek, amikor csak egy volt a számukra fontos: tenni valamit hazánkért, magyar kultúránkért, a magyar dalért - annak létéért, fennmaradásáért.
Az égőszemű fiatalság már a múlté, de az a tenniakarás, az az érzés velünk maradt.
Közel ötven szerző, huszonhárom műve várja a közkinccsé válás örömteli perceit. Nézem a neveket: nincs mód a teljeskörű felsorolásra, de néhány közülük - Alpár Géza, Egerszegi Géza, Fábián Ferenc, Jolsvay Vilmos, Kikli Tivadar, Szilágyi Ferenc, Vitkay Ilona, - Szeged és az ország, valamint a szomszédság szülöttei, de mindannyian a nagy szegedi hagyományok ápolói, a maguk eszközeivel, dallal, szóval, lélekkel, emberformálással!
Van akire már csak emlékezünk, de dalai mindvégig velünk maradnak.
Vissza