Fülszöveg
Hogy a fiatal tisztelendő tudta-e valóban, hogy valami készül ellene, illetve plébánosa ellen? Tudnia kellett, hiszen nyitott szemmel élt. És van erre egy késői, de talán perdöntő bizonyíték. Egy levél, amelyet majd 2000-ben kap Brenner József, János atya testvére, A feladó egy régi rábakethelyi ismerős, aki 1956 november negyedikén, az országból menekülőben, keresi fel pap barátját, A levél az egyesült államokbeli Clevelandben íródott (Ohio 44104). feladója T. F., akkor három hónap híján hetvenöt éves.
".....Mikor nov. 4-én reggel megtudtuk az orosz támadás hírét, gyors döntés előtt állottunk. Vasárnap volt, Körmenden orosz tankhadosztály tartózkodott: lehetséges volt, hogy a- határt már lezárták... Délután magam is elindultam. Semmit sem vittem magammal, és hogy szívem meg ne szakadjon, elhatároztam, hogy egyszer sem tekintek vissza. Kethelyen én is felmentem a plébániára búcsúzni. (...) Amikor kijöttem a szobájukból, János kikísért. Végigmentünk a hosszú, nyitott folyosón,...
Tovább
Fülszöveg
Hogy a fiatal tisztelendő tudta-e valóban, hogy valami készül ellene, illetve plébánosa ellen? Tudnia kellett, hiszen nyitott szemmel élt. És van erre egy késői, de talán perdöntő bizonyíték. Egy levél, amelyet majd 2000-ben kap Brenner József, János atya testvére, A feladó egy régi rábakethelyi ismerős, aki 1956 november negyedikén, az országból menekülőben, keresi fel pap barátját, A levél az egyesült államokbeli Clevelandben íródott (Ohio 44104). feladója T. F., akkor három hónap híján hetvenöt éves.
".....Mikor nov. 4-én reggel megtudtuk az orosz támadás hírét, gyors döntés előtt állottunk. Vasárnap volt, Körmenden orosz tankhadosztály tartózkodott: lehetséges volt, hogy a- határt már lezárták... Délután magam is elindultam. Semmit sem vittem magammal, és hogy szívem meg ne szakadjon, elhatároztam, hogy egyszer sem tekintek vissza. Kethelyen én is felmentem a plébániára búcsúzni. (...) Amikor kijöttem a szobájukból, János kikísért. Végigmentünk a hosszú, nyitott folyosón, ahonnan egy hosszú lépcsősor vezet lefelé. A lépcső alján megállottam, és még egyszer felnéztem rá. Ekkor hirtelen megszólalt és felajánlotta, vigyem el a motorkerékpárját. Mivel tudtam, mennyire szereti a járművét, megköszöntem, és külön említettem, hogy már csak azért sem fogadhatom el. Mire ő ezt válaszolta: NEKEM MÁR NEM LESZ SZÜKSÉGEM RÁ, MINKET ÚGYIS MEGÖLNEK."
A levélíró ezt a mondatot nyomtatott nagybetűkkel írta le.
Milyen ország az, ahol egy huszonöt éves fiatalember ki tud mondani egy ilyen egyszerű kijelentő mondatot? „Minket úgyis megölnek." Nyoma van annak is, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megyei megbízottja (a „bajszos püspök", bizonyos Prazsák Mihály) azon az őszön el akaija őt helyeztetni Rábakethelyről. Kovács püspök úr nagyon is komolyan veszi ezt a .javaslatot", magához hívatja a fiatal káplánt, ő azonban azt válaszolja: „Nem félek, inkább maradnék." Püspöke elfogadja ezt, s ebben az értelemben tájékoztatja az illetékest, Prazsák szájából erre föl hangzik el az a mondat, amely hamarosan véresen komoly értelmet nyer: „Jó, akkor lássuk a következményeit!"
Jó. Akkor lássák a következményeit... !
„Ezért írom ezt a levelet. Tanúvallomás akar ez a levél lenni arról, hogy Brenner János tudta és megérezte, hogy a vértanúság vár reá. Tudta, és elvállalta... Csak annyit kellett volna tennie, hogy felül kedvenc motorkerékpárjára és öt perc múlva túl lett volna a határon,"
Vissza