Első kézből (dedikált példány)

Fülszöveg

Jász Dezső 1897-ben született Nagykárolyban. Még huszonegy esztendős sem volt, amikor belépett a Kommunista Pártba. Első írásai Franyó Zoltán hetilapjában, a "Vörös Lobogó"-ban jelentek meg ötvenhét évvel ezelőtt. a Tanácsköztársaság egész ideje alatt a fronton volt. 1920-1922-ben a "Kassai Munkás" szerkesztőségében dolgozott. Részt vett a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakításában. 1922-ben Romániába ment, a Kommunista Párt magyar nyelvű központi lapjának főszerkesztőjeként. 1924-1927-ben a Romániai Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselője volt a Kommunista Balkánföderáció elnökségében, majd a párt elméleti folyóiratát: az "Osztályharc"-ot szerkesztette. 1928-ban illegálisan visszatért Romániába. 1929-1935 között különböző pártfunkciókat töltött be Ausztriában, Németországban, Svájcban és Hollandiában. A spanyol polgárháborúban való részvételéért a Köztársasági Kormány - a külföldi önkéntesek közül egyedül őt - a Köztársaság legmagasabb rendjelével: a katonai vitézségi érdemrenddel tüntette ki Partizánparancsnokként részt vett Franciaország felszabadításában. A dachaui haláltábortól csak az mentette meg, hogy - útközben - megszökött. Jelenleg Berlinben él; hadtörténész. SZOT-díjas. Ez az ötödik könyve 1969 óta.
Jász Dezső írásai abban különböznek a szokványos történelmi tanulmányoktól, hogy a tudós adatgyűjtő, tényeket leltározó munkáját minden esetben a tanú, a résztvevő személyes vallomása hitelesíti bennük. Akár a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének híres északi hadjáratáról, akár a spanyol polgárháború kevéssé ismert eseményeiről ír vagy a Romániai Kommunista Párt magyar nyelvű lapjainak történetéről - életének fejezeteiről ad számot, hiszen Jász Dezső élete eggyé vált a század munkásmozgalmával. Persze sosem hagyatkozik csupán emlékezetére: mikor Köblös Elekről, a Romániai Kommunista Párt főtitkáráról mondja el emlékeit, előveszi a bukaresti Országos Statisztikai Hivatal évkönyveit, hogy pontosa adatokat közölhessen Marosvásárhely lakosságának nemzetiségi megoszlásáról, mondanivalóját szélesebb történelmi keretbe foglalandó. A múltról beszél ugyan, de a jelennek. Mikor a spanyolországi partizánmozgalom taktikáját elemzi, megjegyzi, "sikerült elkerülünk olyan hibákat, amelyeket Ernesto Che Guevara 1966-ban - Bolíviában - követett el." Mert a történetírás legfőbb értelmének a szocialista jelen számára fontos tanulságok tudatosítását tartja - minden tanulmánya, Ady szavának értelmében vett "történelmi lecke" tehát. Vissza