Első hangon

Fülszöveg

"A fiatalság mindig kivetettnek érzi magát. Ahányan voltunk, annyiféle magányosság kereste kiútját a kor, a társadalom, a háború csapdáiból. Lázadtunk az intézményes rend, a megkövesült maradiság, a testi-szellemi mozgás szabadságát fojtogató erőszak ellen" - írja Vidor Miklós Pilinszkyvel kapcsolatos visszaemlékezéseiben. Bár a háború közvetlen veszélye nem fenyeget, ma sincs ez másképp: úton-útfélen szellemi korlátokba ütköznek, nap mint nap elutasítások kudarcát élik meg a szerkesztőségek ajtaján kopogtató fiatal írók, mely ajtók mögött a féltve őrzött színvonal nem engedheti meg magának, hogy ismeretlen nevekkel kockáztasson. Az Új Bekezdés mindig is kockáztatott: éppen ez a célja. Felkutatni, felkarolni a fiatal tehetségeket, megadni a lehetőséget az induláshoz. "Vallom, hogy az alkotót nem az első megjelenése avatja költővé. Nem is a valahányadik. A tehetségek fejlődése nem hasonlítható egy időzített bombaszerkezethez, robbanásuk (ha van ilyen) egyáltalán nem kiszámítható. Élesen szembetűnő, hogy a megjelenések számának növekedésével arányosan nő az alkotások kiforrottsága. S ha a kezdeti lökéseket, indíttatásokat nem adjuk meg, eleve a lehetőséget zárjuk ki fejlődésük elől." (V. T. gondolatok a fiatal költészetről, Árgus 1992. I. sz.) Természetesen az Új Bekezdést is éri veszteség: lemaradnak a kezdetben tehetségesnek ítélt alkotók; "Némely tehetség ugyanis nem más, mint egy adott személy kortünete, fiatalságának kísérő jelensége, mely idővel eltűnik..." (m. f.)
Az egyesület idén meghirdetett tehetségkutató pályázatára majd kétezer alkotó jelentkezett, ki egyetlen négysoros verssel, ki háromszáz oldalas regénnyel. A kiírással ellentétben nem rangsoroltuk a szerzőket, a kötetben az öt művel szereplő alkotókat ítéltük a legkiemelkedőbbeknek. Ám a megjelent művek számától függetlenül mindannyian nyertesei e pályázatnak: írásaikat nem őrzik már publikációk, nevük első alkalommal tűnik fel a hazai irodalom palettáján. Kétségtelen, sokan vannak, ám büntetőjogi felelősségünk tudatában kijelentjük: többségük igazi induló tehetség.
Egy első hangon megszólaló fiatal vallja önéletrajzában: "16 éves koromban láttam meg az első repedéseket a falon. Majd egyre többet, s többet. Egyszercsak lebomlottak az álmaim, omladozott a világom. Azóta bújkálok a falak elől. A falak előtt. Így jutottam el az irodalomhoz. Hogy menekülés volt-e? Magam elől kellett, hogy meneküljek. Így lett keresésem menekülés. S menekülésem keresés. S hogyan tovább? Egyelőre így. Erre."
Őszinte szívből kívánunk e rögnehéz úton mindannyiótoknak sok szerencsét:
a szerkesztők. Vissza