Előszó
AZ ÉN NAGY NAPOM.
Nyájas olvasóim s előfizetőim egy kérdéssel fordulok Önökhöz:
Tudni óhajtanám, mit neveznek önök nagy napnak.
Az egyhangú felelet, ha nem csalódom, a következő:
Azon nap,...
Tovább
Előszó
AZ ÉN NAGY NAPOM.
Nyájas olvasóim s előfizetőim egy kérdéssel fordulok Önökhöz:
Tudni óhajtanám, mit neveznek önök nagy napnak.
Az egyhangú felelet, ha nem csalódom, a következő:
Azon nap, melyen valamely kedves vágyunk teljesül, mely nap forduló életünkben; avagy az a huszonnégy óra, melyen elérkeztünk a boldogság kertjébe.
Helyes. Én azonban megtoldom a két választ s megmondom, mit tartok én nagy napnak.
November vége felé rettenetesen remegtem. (Valaki az olvasók közül: „Bizonyosan meghűtötte magát".) Közel egy hétig nem birtam aludni. (Egy másik hang: „Mert rettenetesen szerelmes".) Az étel nem izlett, („A szerelmes ember rendesen elrontja a gyomrát",) s végtelenül nyugtalan voltam. Pedig napjában negyvenszer körülsétáltam szomszédomat, a Baross-szobrot. A jelek is biztatók voltak és ama reménnyel kecsegtettek, hogy felesleges az aggódásom.
De hiába, mert én pesszimista vagyok.
Mikor 25-ike megpirkadott, olyan izgatott valék, hogy a házi asszonyom felakarta mondani a szobámat. Neki nincs szüksége ilyen ideges lakóra.
Izgatottságom 9 óra 20 pkor tetőpontra hágott. Ekkor ugyanis Juhász, foglalkozásra levélhordó, 40 darab levelet hozott a részemre.
Vissza